2014. június 29., vasárnap

Túlcsapolt bérek

A munkaerőpiac érzékeny műszer. A munkáltató gyakran nem kap közvetlen visszajelzést az elégedettségről, mert - valljuk be - többnyire ilyesmiről szó sincs. (Ma Magyarországon kevés munkavállaló tartja korrektnek a munkaadóját.) Ilyenkor bizony más úton-módon kell az információk birtokába jutnia.

Egyik lehetséges mód, ha besúgót állít egy vezető posztba. Sokan nyúlnak ehhez az eszközhöz, s ennek törvénytelen formájához, miszerint az emberek facebook, twitter és egyéb közösségi oldalán kutatnak akár álnéven is. Ezt a módszert a végrehajtók, vagy (főleg macerás válásnál) egymással perben álló felek is szeretik használni. Óvatosan tehát a dicsekedéssel, mert hamar elvész, amire eddig oly büszkék voltunk.

Emberségesebb megoldás, de kevesen választják, hogy a munkaerő cserélődéséből vonnak le következtetéseket. Arról jutott ez eszembe, hogy épp egy olyan cég, amely eddig fittyet hányt a robotolókra, felfigyelt arra, hogy a munkások csupán néhány hétig maradnak meg. Az illetékes vezető körbe járt hát a műszakokban, és konkrét kérdést szegezett a dolgozókhoz (személyesen):

- Mennyi fizetést kapsz kézbe?

Ezt összevetette azzal a ténnyel, hogy ő mint megrendelő mit fizet a munkaerő-közvetítőnek, és bizony ledöbbent a különbségen.

Hogy változást ez eredményez-e, és ha igen, mégis mikor, arra most még korai lenne válaszolni. Minden esetre önmagában az, hogy helyesen felmérte, valami nagyon nincs rendben, első lépésnek nem rossz. (Bár lassú.)

Vajon kiiktatja a közbenső szereplőt, a közvetítőt? Van más járható út? Milyen többletköltséget jelenthet számára, ha személyügyi irodistá(ka)t kell foglalkoztatnia? Van mérleg? Van kedvezőbb megoldás?

2014. június 28., szombat

Ha megvan a nő

Mert úgy indul, ahogy folytatódnia is kéne: romantikával, odaadással, imádattal. A férfi éppen úgy tud udvarolni, ahogy az a nő szívének a legkedvesebb. Édes, bódító, folytatása kívánatos. Bárcsak sosem lenne vége!

De milyen az ember? Ahogy biztos a dolgában, megáll. Már megszerezte, minek küzdeni tovább.

Azt hinné az ember lánya, csak ő botlik ilyen fazonba. Aztán összedugva a kisokosokat, a sokadik kávészünet felszínre hozza a titkot: minden pasi ilyen. Talán génhibásak, gondolhatnánk. Ám az is lehet, ez így van jól.


Hiszen a nő viszont állandóan aggodalmaskodik, hogy vajon szereti-e még szíve bitorlója? Vagy csak játszadozott vele?

Mivé lenne a világ, ha egy édes párocska mindkét tagja ilyen aggályokkal küzdene naponként. Akkor bizonyára a férfiak is könnyet hullajtanának, s csak gyász lenne minden est. Így azért sokkal jobb, hogy legalább a pár egyik tagja magabiztos. Talán ettől tűnik erősnek, férfiasnak. És amíg a hűség lovagja, addig minden fáradtságot elsöpör az ő egyetlen kedves szava. Majdcsak szól, ha valami változik...

2014. június 15., vasárnap

Cat match

Általában nagyon szeretjük a Walt Disney filmeket. Olyan viccesek, de... nem is gondolnánk, mennyire valóságosak! Például a kiscicák...

Tudod, miért mozognak a kölyök macskák olyan szélsőségesen náluk? Várj 30 másodpercet!






2014. június 12., csütörtök

Peronőr

Kőbánya-Kispest (Budapest) állomásközpont, ahova a legtöbb dél-pesti kék busz, jó néhány vonat, és a hármas metró is befut. Az átalakítás óta (1,5 év?) minden, azaz minimális takarítást is nélkülöző átjáró a hőség legmarkánsabb óráiban is eleven. Az alapzajt túlkiabálandó, a hangszóró süvít az éterbe: "Vágányellenőrzést kérek!"

A bérletpénztárba néhány perce beülő helyettes unottan szolgál ki. Tájékoztatót mellékel a jövő havi trendről: a diákigazolvány számát kell majd bediktálnom. Ezt már a múlt hónapban is mondták, most is adhatom, ha kívánja. De nem, ez még a "régi" szelvény.

Percekkel később elérkezem a rongyos lépcsőhöz, ahol kifordulásra hajlamos térdeimmel a lebotorkálás igen kockázatos. De lám, ha a száz perces hazautat felezném, akkor kénytelen vagyok ilyen veszélyekkel megküzdeni.

Egy férfi ügyetlenkedik mögöttem olyan lármával, hogy muszáj volt hátrafordulnom. Nem volt nála más, csak egy vékony mappa. Kék ing, fehér rövid nadrág, nagy pocak, sete-suta léptek. Hogy tud ekkora zajt csapni? Dünnyögése néhol felerősödik, nehéz volt eldönteni, hogy belső monológba hallgatózom, avagy hozzám beszél. Persze máshoz is szövegelhetett, de akkor az illető egészen biztosan távol volt. Jó távol.

Megelőzött, miközben ámélkodtam figuráján. Őszinte leszek, azt latolgattam, vajha egészséges-e. Ahogy leszerencsétlenkedte magát, célirányosan megszólította a padon várakozó két fiatalt:

- Milyen vonat jön most? - Immáron nem egyedül néztem rá nagyon bambán. - Milyen vonatra várnak? Személy vonat jön, vagy Intercity? Kék, vagy másmilyen színű?

A megrökönyödés nem hagyott alább. Egyre arrogánsabb lett, talán túlzottan átélte szerepkörét. A fiatalok nem igazán találtak szavakat a döbbenetük közt. Elhaladva mellette még mindig kétségeim voltak a pasit illetően. Mérgeszöld lapos dossziéja erősen elütött világos, abszolút jól ápolt ruházatától. Fehér cipő, zokni, rövid nadrág, kék ing.

- Csak azért kérdem, mert a menetrendet el sem tudták olvasni a váróteremben.

Kidülledt a szemem. Hogy ez milyen pimasz! Szinte éreztem ujjaim fintorát. Az a jellegzetes kék ing. Bevezetésekor durva, test-ellenes anyaga nagy felháborodást keltett. Nem izzadnak bele (így a hivatal védekezése), csak alá kell öltözni, mert szúr. (Nyáron ez szupi lehet.) Ám a mintázata kellemes színével valóban egyenruhába öltöztette a buszsofőröket. Ilyen ingje kívülállónak nincs...  Egy fekete egyengöncöt takaró biztonsági mellény mellett is elsétáltam. Elismerem, még hosszú a reakció-időm néhány agysokk után, de örülök, hogy épségben vagyok.

BKV-ellenőr! - sikított a bensőm.

Megálltam, visszafordultam. Lecsekkoltam a helyzetet. A köpni-nyelni nem tudó párocskát, akik talán szintén az épelméjűség tünetvesztéseit latolgatták. A magában ácsorgó biztonsági őrt négy méterrel arrébb. S azt a jellegzetes kék inget a méregzöld aktácska mögött.

- Olyan vonat jön, ami itt áll bent - mutat balra a kék monstrumra -, vagy másfajta? - erősködött kitartóan.


Budapest területén a vonaton utazók BKV-használati jogcím megléte esetén [na, szépen mondtam?] bírság-mentesen közlekedhetnek. A jogosultságot - eleddig - a MÁV helyi alkalmazottai (értsd: kalauzok) ellenőrizték. A Budapest tömegközlekedéséért felelős "BKV" (hadd ne mondjam pillanatnyilag aktuális nevét, hátha az olvasás idejére már át is keresztelték) a saját járművein szűrte ki - eleddig - a jogosulatlan járműhasználatot.

A férfi goromba hangja elmorzsolódott a még gyógyulgató fejemben frissen őrölt információk közt. Meleg van, nem kérdés. Csak a kobakomat ráztam. Visszafordultam torony iránt, s szokásom szerint előre mentem. A túlvégen - hogy, s hogy nem - egy másik 'mellényesbe' botlottam. Ő utóbb a vonat első kocsijába masírozott, ámbátor ott is felszállhatott volna. Émelygős hangulatomban a padra tanyáztam, még várni kell. Addig is bámészkodtam. Az ürge még más emberekbe is belekötött, olykor úgy felemelve hangját, hogy hallani véltem a peron másik végében.

Végül megérkezett, amit vártunk. Személy vonat. Kék, hosszanti piros csíkkal az oldalán. Ahogy számítottam. Pedig nem olvastam el a menetrendet. Frissen kifizetett bérletem érvényes rá. No, persze csak diákigazolvánnyal, de az is nálam van, természetesen. Még ha a pénztáros nem is kérte a számát.

Új szelek fújnak. Új világra ébred gyönyörű hazánk.

"Vágányellenőrzést kérek!"

2014. június 7., szombat

Emberként ember

Nagyon aranyosat találtam Kolláth Zsolt író [Partra lépek] facebook oldalán, muszáj megmutatnom!

<< "Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni."  (Albert Camus)>>



2014. június 5., csütörtök

Szeret-nemszeret virág

A szeret-nemszeret virágot minden magyar leányzó ismerte. Az osztálykirándulás remek alkalom volt a sorshúzásra, vajon a "nagy ő" miként érez. Csalni lehetett, sőt olykor kellett is.

A magam részéről sosem láttam más ruhában, csak ahogy a szívecskék csüngtek a szárán. Mikor száradni kezdett, zörgött. Valójában ilyenkor volt alkalmas az igen-nem számolásra, úgy volt tökéletes a szertartás. Merthogy előtte - ugye - meg is kellett rázni.

Szokásos erdei sétámon a napokban egy nagyon lila virág ágaskodott felém. Nem lehetett nem észrevenni. Lehullt a lepel! Mutatós, vadul lila színét ma is megcsodálhattam. Ímhol vagyon. :)



Ezen az oldalon (klikk) talán fel lehet kutatni a nevét is.

2014. június 4., szerda

Te ♥

Szeretem látni a vágyat a szemedben,
vadul kiáltja, neked csak én kellek.
Szeretem érezni  tüzét két kezednek,
miként hajam túrják ujjaid remegve.

Szeretem átélni lobját szerelmednek,
minden fájdalmat hirtelen feledtet.
Szeretem ölelni megnyugvó testedet,
éjjel is suttogni, mily nagyon szeretlek.

- Grembi -

2014. június 3., kedd

Hehe

Arisztid és Tasziló beszélget:
- Te kergetted a kutyát?
- Tekergette a hóhér! Én csak meg akartam fogni.