A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fizetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fizetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 1., péntek

BKV kontra K. Utas

Némely forráscikk ugyan régi, ám a hasznos és megszívlelendő tanácsok ma is aktuálisak. Kiemeltem a lényeget.

A BKV ellenőrök a bliccelők igazoltatására nem jogosultak, az okmányaink átadására nem kötelezhetnek, csak nyilatkozatot kérhetnek az adatainkról (a szó elszáll...), mivel a jegy ellenőrzésekor nem minősülnek közfeladatot ellátó személynek. Ez a jogállás csak büntetőjogi ügyekben (pl. garázdaság, gyilkosság, rablás, verekedés esetén) illeti meg őket. (védelem) Na, ilyenkor tűnik el a nagy mellényük! (Ahogy az üzletszabályzatuk fogalmaz: ilyen esetekben a BKV a károkért még abban az esetben sem felel, ha a biztonsági szolgálat jelenlétében történt! Mint a kamaszok... jogaik vannak, kötelességeik nem.)

Az adatok begyűjtésére rendőri intézkedés kérhető, ám a rendőr megérkezéséig sem tarthatja fel az utast (személyi szabadság megsértése). Főleg pedig: nem érhet hozzá, nem lökdösheti stb. A rendőri intézkedéskor begyűjtött adatok a rendőrkapitányságra futnak be, onnan kérheti ki a BKV 8 (nyolc!) napon belül, amiről az igazoltatott személyt a rendőrség értesíti. Ha ezt a határidőt elmulasztotta, az igazoltatott adatait meg KELL semmisíteni. Ez perdöntő lehet, ám hivatkozni kell erre a védekezésnél!

A büntetés behajthatósága számokban: 2002-ben egymillió jegy nélküli utast rögzítettek, de csak havi kb. ezer személy ellen indítottak bírósági eljárást a pótdíj elmaradása miatt. Ennek az elévülési ideje egy év a büntetéstől a fizetési felszólításig (amit át KELL venni, különben a védekezés lehetőségétől fosztjuk meg magunkat!), amit perben szintén figyelni kell. Lásd 2015 félidejében 2012-es bírságokat peresítettek, 120 ezret! Mindazáltal a pótdíjakból csupán (fentiek alapján csupán) 500 millió forint folyt be, ami az egymillió emberre kivetítve ötszáz forint per fő, holott a pótdíj helyszíni bírság esetén akkor talán 6.000 forint volt. Az ötszáz forint pedig még a perköltséget sem fedezi! És hányan vannak, akik el sem mennek a tárgyalásra, mert "kit érdekel", s ez esetben a független bíró hozzáállásán múlik, hogy a lekésett határidők miatt elutasít-e egy BKV-keresetet, vagy figyelmen kívül hagyja-e az infót, lévén, hogy az alperes nem hivatkozott rá. (Miért nem jelent meg a tárgyaláson?!)


Természetesen a bliccelés HELYTELEN, ugyanakkor az aránytalanul drága magyar tömegközlekedés okán, sajnálattal, olykor nélkülözhetetlen. Sokaknak a bérlet ára a levonások és letiltások után megmaradt havi nettó (kézzel fogható, vagyis ténylegesen elkölthető) jövedelmüknek akár a 20%-a, ami brutális, tekintve, hogy ezért milyen szolgáltatás jár(na), s tekintve, hogy szerencsétleneknek még enni és lakni is illenék...

A rendőrség szóvivője szerint a szolgáltató "gondja", hogy a bliccelést miként védi ki, de például úgy, hogy jegy nélkül fel sem szállhat a K. Utas (K, mint k... kedves. ☺), lásd metró vagy első ajtós felszállási rendszer. De akárhogy is, még mielőtt nagyon aggódnánk a szolgáltató védtelenségéért, valljuk be, a törvénytelen perindítások elkedvetlenítették a sajnálkozókat is.

Ami pedig végképp bicskanyitogató: az álcázási módok. Csak idén (március utolsó napja van) láttam már csöves öregurat, ifjú szerelmes párocskát, sőt óriás túrabatyuval, oldalzsebbe dugott kerékpáros flaskával a buszra lépő ellenőrt is. Aki azzal ámítja magát, hogy a járműre karszalaggal kell felszállniuk... nos, én ilyesmit nem láttam az alább megjelölt forrásanyagban. A szabályzatuk szerint a jegyellenőrzés ELŐTT kell az ismertetőjegyeket láthatóvá tenni. (Tehát nem aközben, mikor felém fordul, hanem már előtte, viszont nem is a buszra szállás előtt.) Az átlagos halandó számára pedig ünnepnek nyilvánított napok kifejezetten kedvelt munkarendbe sorakoztatják a kaméleonokat! 

Ugyancsak a belső utasításuk tartalmazza a jármű megszállására vonatkozóan (amikor is erődemonstrációként "bakancsos" közterület felügyelőkkel felvértezve megfojtják az utasokat súlyos jelenlétükkel), hogy feladatuk az ajtónállás a felszálláskor (!), vagyis annak megakadályozása, hogy érvényes jegy nélkül a jármű használatát megkezdhesse K. Utas.
Tegye fel a kezét, aki nem ezt tapasztalta. Opsz! Kezeket le, és inkább az tegye fel a kezét, aki szerint valóban így működik a gépezet. Hm. Nincs nagy tolongás.

De ha kell még rökönyödésre ok: állítólag bármikor megállíthatják a járatot, és átmenetileg megtilthatják az ajtónyitást az ellenőrzés kedvéért. Mert ugye testileg nem tartóztathatják fel a bliccelőt, aki nem hajlandó azonosítani magát (csak udvariasan verbálisan), de hát ők hozzánk sem érnek, midőn áll a busz a rendőrség megérkezéséig. Ennek olyan személyes szabadság megsértésű szaga van az én olvasatomban.

Változatlanul áll a régi bölcselet: jobb félni, mint megijedni. Akinek ez nem ételmegvonás, igenis váltson menetjegyet! Jobb a békesség.


Források:
kép: bkv weboldala

2015. március 30., hétfő

Anyaság

Nem a legnemesebb feladat az agyoncivilizált társadalmakban. Sem. Hiszen anyának lenni "nem munka". Ezzel sok olyan nő szembesül, aki már túl van a nevelés legjaván, s immáron késznek érzi magát a "polgári" állásra is.

Egyfelől férje szólongat ki fejéből - kivételesen őszintén -, s döngöli önérzetét a betonba:
- Mit csináltál eddig?
- Mindent... a gyerekek körül.
- Ne röhögtess! Mégis mit?
- Tisztán tartottam őket és az otthonunkat, neveltem, tanítottam, szeretgettem őket. Nem mellesleg téged is...
- Ez nem munka, asszony - röhög arrogánsan a ház ura -, ez A kötelességed!
Majd hetekig hallgathatja, milyen rosszul látta el mindig is a háztartást, mennyire nem tudott főzni, míg az anyós meg nem tanította (mert még ezt sem otthonról hozta az ifjú ara), s a gyerekek rendetlen tanfelszerelése is visszatérő téma.

Másfelől a munkáltatók is alulfizetik az asszonyokat, bár ehhez elég a nőneműség, az anyaság nem kritérium. A nőmozgalmak éppen ezen diszkrimináció ellen szerveződnek, egyre több eredményt szülve az egyenjogúságnak. (Megjegyzem, a meleg-felvonulások manapság népszerűbbek...) Sajnálatos tény, de ma Magyarországon egy másfél évtizeden túlmutató anyai szerepkör [♥ szép is a nagycsalád ♥] több fizetési sávval való lejjebb sorolást jelent az állami szférában, legalábbis - groteszk módon épp - az igazságszolgáltatásban egészen bizonyosan. (Tény, nem fikció.) Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem tud az úgy nevezett kereskedelmi szférába átnyergelni, akkor a nyugdíja is 15-20 százalékkal alacsonyabb lesz azokéhoz képest, akik a gyereknevelést másra átruházva az irodába siettek évekkel korábban, ugyanazon terület viszonylatában. (Vagyis az összehasonlítás azonos munkakörülményekre vonatkozik nagycsaládos, vagy "csak" 1-2 gyermekes anya esetében.)

Így tehát anyának lenni ..... bűn. Másképp nem járna érte büntetés.

Természetesen kivétel mindenben akad.


Ázsia és általában a "fejlődő" nációk mindezt másként értékelik. Bár a jogfejlődés hozzájuk is elért, szükség is volt rá a brutalitások visszaszorításáért, ám vallási besorolástól függetlenül az anya a következő nemzedék záloga, ezért becsülendő. Ott még él a hazánkban már elavult rendszer, miszerint az anya munkahelye a család, ezért a férfi jövedelmét ahhoz igazítják. A modern szelek persze ott is eltekerték a fiatalság irányjelzőjét. Többet, jobbat vágynak, s ha a születést késleltetik, rendesen megszedhetik magukat. Hisz a férfi bér a családfenntartáshoz igazított, a lány fizetése bónusz. (Ezen logikában viszont ő nem a valódi feladatát látja el.)

Ezt a láncot a végtelenségig lehet a spiráljában követni, szociológusok értékelik a begyűjtött infókat. Nem haszontalan tudomány. Csak elkanyarodtunk... :)

Egy pakisztáni fiatalemberrel beszélgettem a napokban. Esete kísértetiesen hasonlít egy korábban megismert sztorihoz. És másikhoz. És még...
Édesapja pár éve meghalt, s az ő kultúrájukban a nők elzárt kincsek. (Ez a túlzott szigor már területenként kezd lazulni.) A férfiak alapvető feladata a nőkről és gyerekekről való anyagi gondoskodás. Ő arab országban tudott munkát vállalni. Névtelenül, de hadd súgjak számokat, és tessék figyelni:
a) az arányokat - kivetítve saját élethelyzetünkre;
b) a véleményét.
Nagyon tanulságos az elkényeztetett, túlcivilizált (?) urakra nézve. De a hölgyekről is szögezzük le: ott tudják, hol a helyük.

"Z." nettó négyszáz dollárt keres. Otthon állástalan lenne. Édesanyja, egy fiú és egy nőtestvére otthon van, apjuk elhunyt. "Z." a saját ellátására 75 dollárt emészt fel. A "maradék" 325 dollárt hazaküldi édesanyjának! (Nem ámítás: ez 4,3-szer 75, s három személy van otthon.)

Ezek után a rosszmájúak megjegyzése: "Hát tudod, ki...!", "a szerencsétlen", "Milyen elege lehet...", satöbbi.

Beszélgetésünk folytatódott:
- Dolgozik az anyukád?
A chat-ablakon át a távolság összezavarja az üzeneteket. Ugye, ismerős a keresztbe beszélgetés? Így e:
- Mennyi a fizetése? [Itt még nem lepleződött le a fenti utalás.]
- Igen.
- Mennyi?
- Dolgozik.
- Mi a foglalkozása?
- Ő vezeti a háztartást, takarít, főz, a gyerekekkel foglalkozik, kiszolgálja a család férfi tagjait. Nagyon keményen dolgozik.

Ez a foglalkozása!

Más világ. Kissé... civilizálatlan... Nemde?


Ez egy hosszú kávé lett. Vitát nyitottam, s várom a kommenteket.


Kép forrása: 1,000,000 free pic

2014. december 17., szerda

Avon karácsonyi katalógus

Sok ajándékötlet ismét - az öreg Avontól.

Én talán 1996-ban láttam először Avon katalógust. Azonnal beleszerettem! A katalógusba, a választékba, a marketingbe, az árakba. És persze a mintákba! Akkor a Perceive parfüm volt a legújabb termék, ami önmagában egy sikertermék. Újdonság volt még a levendulás Aqua tusfürdő is, ami akasztós kivitelű volt. Nagyon tetszett az illata, a kivitele, az ára. Ma Senses családnak hívják. Akkor 349,- Ft volt egy darab akciósan (azt hiszem, talán 599,- volt a "normál" ára). Manapság a Senses is ugyanezen az áron kapható: 599,- és 349,- akciósan.

A többi termékre is ez jellemző: az árak alig mozdultak, s a minőség is állandó, kiváló. Az Avon egy igazán stabil cég. Azt hiszem, az egyre szélesedő termékskála mindenkinek nyújt felfedezési örömöt: ékszerek (bocsánat, bizsuk), férfi illatok, samponok, gyermek holmik, sminkek, sőt, olykor játékok is.

Ha tanácsadó/nő szeretnél lenni, abban is szívesen segítek.

Budapesten ingyenes házhozszállítás akkor is, ha esetleg nem közvetlenül kéred postán maradó csomagod, hanem szeretnéd, hogy én vigyem ki, s hogy beszélgessünk is. Ez pedig kiváló lehetőség arra, hogy megrendeld a Holdomiglan című könyvet (akciósan 3.200 Ft) akár dedikáltan is névre szóló üzenettel.

Kellemes Ünnepeket kívánok! És addig is, és közben is: jó böngészést! ;)

Avon karácsonyi katalógus