2016. április 30., szombat

Lomfészek

A városiasodás egy jobb élet ígéretével évezredekkel ezelőtt jött divatba. Formálta az élőhelyet, transzferálta a nyersanyagot, s hulladékot termelt. Mind buzgóbban.

A szemét eleivel nem volt annyira zavaró, hogy félre kelljen tolni. Később szartak rá. (párdon, és / de szó szerint) Majd felismerve a ragályok forrását benne, gyűjtőrendszer alakult. A modern világ a szelektálásból tanult, a gazdasági érdekek pedig a környezetvédelmi propagandába bújtatják az újrahasznosítás bő levét.

A lomtalanítás nagy találmány! Lehetőség a kicsiknek kaparászni és magot nyerni (amíg kulturált formában zajlik, értékelendő), ugyanakkor a nagyok megforgathatják tőkéjüket anélkül, hogy többletköltségük keletkezne: a szemétszállítás díjmentesen házhoz jön. Igaz, évente csak egyszer.

A szemét tárolása azonban nem csak háztartási szinten problematikus. Városi méretekben még kényesebb kérdés. De ímhol a tudomány, ami mindig a polgárság szolgálatába áll: mindenevő gépek, melyek felgyorsítják a takarítást, jelentősen csökkentik a tárolás és feldolgozás anyagi terheit, sőt a fertőzésveszélyt is. 


Ez ugyan háttérbe szorítja a szemezgetést a rászorulóknak, ezért nekik még leleményesebbnek, s fürgébbnek kell lenni, mégis a köz érdeke ezek bevezetése minél több lakóövezetben, hiszen a természetvédelmi területekre, a település-széli kiserdőkbe kiöntött lomhalmok is csökkennek. Budapesten már ilyen belsővel rendelkeznek a lomisautók, így a korábban két-három napig tartó lapátolást ma már néhány óra alatt lezavarják. S bár általában szeretünk nosztalgiázni, azért a kukásautó elhúzódó csörömpölése (és a munkások kísérő kiabálása) talán mégsem a visszavágyott emlékek közé tartozik. Ezen szolgáltatás által pedig tíz év alatt a szemét minősége is óriásit változott: mind többen tudták otthonukat megszépíteni, s a lom elfogyott!

2016. április 24., vasárnap

Különleges barátság

2011-ben találkoztak. Óvatosan. Félősen.

Ismerkedtek az élettel, ízlelgették erről, arról.

Aztán összebarátkoztak. Móka-hegyek jöttek! Édesek, nagyon.

Fum, a szép fekete macsek, és Gebra, a kis bagoly. :)

Vidám zenei aláfestéssel láthatjuk a gazdi(k)tól, ahogy Fum - aki egyebek közt kis sünikre is vigyázott - repülni tanul (hihi), vagy csak ugrál Gebra feje fölött. Vagy mikor összebújnak. Kedvesen, barátian. :)

Hát ma ezt találtam. Aztán tetszik-e? :)



A tünemény videó és a vidám zene hozzá 2012. május 10-én lett feltöltve, azóta annak ellenére, hogy sokan letöltötték, majd saját nevükön tették fel (hm!!!), mégis 2,5 millió feletti nézettséget produkált 12.000+ lájkkal. Hogy ez a videó kiknek fájt, hogy majd' kétezer nemtetszést kapott, azt nem értem. Lehet, hogy egy másik videóra hitték, hogy az eredeti??? No, ennyit a Copyright be nem tartásának esetleges következményeiről. Pedig nagyon ügyes volt, aki összeállította, és nagyon aranyos is a vidi. Aki teheti, lájkolja!

...és a saját weblapjuk! :)

- - -

Ez a cikk a mostani www.grembimadihun.blogspot.com szerzői oldalon íródott by Greti (2014.04.29.)

Torta-szemle

Tovább bóklásztam szülinapi tortát keresve... Ezt találtam. :)



Megjegyzés:
A WordPress csalódást okozott nekem. Nagy lendülettel ingyenesként hirdeti magát, ám gondos munkával felépített oldaladról egy hónap után tudhatod, vagy fizeted sürgősben az éves díjat, vagy elveszíted, amit felépítettél.
A korlátozott ingyenesség - rutinos keresőként - hamar világossá vált, ezért korábbi hibáimból tanulva, ezt a weboldalt meg sem szerkesztettem. Csak egy felesleges regisztrációval lett több, és a vele együtt járó Spam-szaporulattal. A bosszankodás a temérdek ingyenesnek titulált hirdetésből táplálkozik, melybe naponként botlik az ember kéretlenül is.
Megjegyzés 2:


A weblap jól felépített szerkezete csábító. Ám... a Blogger is tudja szinte ugyanazt... valóban ingyen. (Reméljük, ez így is marad.)

- - -

Az eredeti cikk a mostani www.grembimadihun.blogspot.com szerzői oldalon született 2014.04.29-én by Greti, onnan költözött ide.

Viharvadász Tim

Alább egy átköltöztetett cikk Viharvadász Timről. Története kísértetiesen hasonlít a krokodilvadászra, akit egy rája csípett meg végzetesen. Az alábbi esetről a Twister (szerintem fergetegesre sikeredett) film jut eszembe, bár ott - természetesen - szerencsés kimenetelű volt az igyekezet. Sajnálom a kutatót, és egészen biztos, hogy sokat tett a viharok kiismeréséért és az előrejelzésért.

- - -

Egy évvel ezelőtt, 2014. május 31-én az El Reno tornádó ölte meg a három tagú meteorológus viharvadász expedíciót. Tim Samaras hét tornádót csípett el, és gyűjtött róluk értékes adatokat. A sors iróniája, hogy ez utolsóról a "teknősei" nem meséltek. Kameráját a folyóban ugyan megtalálták, ám a család nem tette közkinccsé (érthető módon), így nem tudni, miről árulkodna. 

A vihar hatalmas pusztítást végzett, rendre több ormánya szippantott egyszerre. Voltak persze szerencsés túlélők, ám ez veszélyes "sport". Tim egyike volt azoknak, akik mindig óvatosságra intettek. Ám egy ilyen erőszakos forgószél bármelyik irányból meglephet. 


2009. június 22. National Geographic: Probing Tornadoes (with Tim Samaras)



Memory

- - -

Eredeti cikk on Grembi's page (most www.grembimadihun.blogspot.com) 2014.05.31., átköltöztetve: 2016.04.24.

2016. április 1., péntek

BKV kontra K. Utas

Némely forráscikk ugyan régi, ám a hasznos és megszívlelendő tanácsok ma is aktuálisak. Kiemeltem a lényeget.

A BKV ellenőrök a bliccelők igazoltatására nem jogosultak, az okmányaink átadására nem kötelezhetnek, csak nyilatkozatot kérhetnek az adatainkról (a szó elszáll...), mivel a jegy ellenőrzésekor nem minősülnek közfeladatot ellátó személynek. Ez a jogállás csak büntetőjogi ügyekben (pl. garázdaság, gyilkosság, rablás, verekedés esetén) illeti meg őket. (védelem) Na, ilyenkor tűnik el a nagy mellényük! (Ahogy az üzletszabályzatuk fogalmaz: ilyen esetekben a BKV a károkért még abban az esetben sem felel, ha a biztonsági szolgálat jelenlétében történt! Mint a kamaszok... jogaik vannak, kötelességeik nem.)

Az adatok begyűjtésére rendőri intézkedés kérhető, ám a rendőr megérkezéséig sem tarthatja fel az utast (személyi szabadság megsértése). Főleg pedig: nem érhet hozzá, nem lökdösheti stb. A rendőri intézkedéskor begyűjtött adatok a rendőrkapitányságra futnak be, onnan kérheti ki a BKV 8 (nyolc!) napon belül, amiről az igazoltatott személyt a rendőrség értesíti. Ha ezt a határidőt elmulasztotta, az igazoltatott adatait meg KELL semmisíteni. Ez perdöntő lehet, ám hivatkozni kell erre a védekezésnél!

A büntetés behajthatósága számokban: 2002-ben egymillió jegy nélküli utast rögzítettek, de csak havi kb. ezer személy ellen indítottak bírósági eljárást a pótdíj elmaradása miatt. Ennek az elévülési ideje egy év a büntetéstől a fizetési felszólításig (amit át KELL venni, különben a védekezés lehetőségétől fosztjuk meg magunkat!), amit perben szintén figyelni kell. Lásd 2015 félidejében 2012-es bírságokat peresítettek, 120 ezret! Mindazáltal a pótdíjakból csupán (fentiek alapján csupán) 500 millió forint folyt be, ami az egymillió emberre kivetítve ötszáz forint per fő, holott a pótdíj helyszíni bírság esetén akkor talán 6.000 forint volt. Az ötszáz forint pedig még a perköltséget sem fedezi! És hányan vannak, akik el sem mennek a tárgyalásra, mert "kit érdekel", s ez esetben a független bíró hozzáállásán múlik, hogy a lekésett határidők miatt elutasít-e egy BKV-keresetet, vagy figyelmen kívül hagyja-e az infót, lévén, hogy az alperes nem hivatkozott rá. (Miért nem jelent meg a tárgyaláson?!)


Természetesen a bliccelés HELYTELEN, ugyanakkor az aránytalanul drága magyar tömegközlekedés okán, sajnálattal, olykor nélkülözhetetlen. Sokaknak a bérlet ára a levonások és letiltások után megmaradt havi nettó (kézzel fogható, vagyis ténylegesen elkölthető) jövedelmüknek akár a 20%-a, ami brutális, tekintve, hogy ezért milyen szolgáltatás jár(na), s tekintve, hogy szerencsétleneknek még enni és lakni is illenék...

A rendőrség szóvivője szerint a szolgáltató "gondja", hogy a bliccelést miként védi ki, de például úgy, hogy jegy nélkül fel sem szállhat a K. Utas (K, mint k... kedves. ☺), lásd metró vagy első ajtós felszállási rendszer. De akárhogy is, még mielőtt nagyon aggódnánk a szolgáltató védtelenségéért, valljuk be, a törvénytelen perindítások elkedvetlenítették a sajnálkozókat is.

Ami pedig végképp bicskanyitogató: az álcázási módok. Csak idén (március utolsó napja van) láttam már csöves öregurat, ifjú szerelmes párocskát, sőt óriás túrabatyuval, oldalzsebbe dugott kerékpáros flaskával a buszra lépő ellenőrt is. Aki azzal ámítja magát, hogy a járműre karszalaggal kell felszállniuk... nos, én ilyesmit nem láttam az alább megjelölt forrásanyagban. A szabályzatuk szerint a jegyellenőrzés ELŐTT kell az ismertetőjegyeket láthatóvá tenni. (Tehát nem aközben, mikor felém fordul, hanem már előtte, viszont nem is a buszra szállás előtt.) Az átlagos halandó számára pedig ünnepnek nyilvánított napok kifejezetten kedvelt munkarendbe sorakoztatják a kaméleonokat! 

Ugyancsak a belső utasításuk tartalmazza a jármű megszállására vonatkozóan (amikor is erődemonstrációként "bakancsos" közterület felügyelőkkel felvértezve megfojtják az utasokat súlyos jelenlétükkel), hogy feladatuk az ajtónállás a felszálláskor (!), vagyis annak megakadályozása, hogy érvényes jegy nélkül a jármű használatát megkezdhesse K. Utas.
Tegye fel a kezét, aki nem ezt tapasztalta. Opsz! Kezeket le, és inkább az tegye fel a kezét, aki szerint valóban így működik a gépezet. Hm. Nincs nagy tolongás.

De ha kell még rökönyödésre ok: állítólag bármikor megállíthatják a járatot, és átmenetileg megtilthatják az ajtónyitást az ellenőrzés kedvéért. Mert ugye testileg nem tartóztathatják fel a bliccelőt, aki nem hajlandó azonosítani magát (csak udvariasan verbálisan), de hát ők hozzánk sem érnek, midőn áll a busz a rendőrség megérkezéséig. Ennek olyan személyes szabadság megsértésű szaga van az én olvasatomban.

Változatlanul áll a régi bölcselet: jobb félni, mint megijedni. Akinek ez nem ételmegvonás, igenis váltson menetjegyet! Jobb a békesség.


Források:
kép: bkv weboldala