A következő címkéjű bejegyzések mutatása: EU. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: EU. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 1., péntek

BKV kontra K. Utas

Némely forráscikk ugyan régi, ám a hasznos és megszívlelendő tanácsok ma is aktuálisak. Kiemeltem a lényeget.

A BKV ellenőrök a bliccelők igazoltatására nem jogosultak, az okmányaink átadására nem kötelezhetnek, csak nyilatkozatot kérhetnek az adatainkról (a szó elszáll...), mivel a jegy ellenőrzésekor nem minősülnek közfeladatot ellátó személynek. Ez a jogállás csak büntetőjogi ügyekben (pl. garázdaság, gyilkosság, rablás, verekedés esetén) illeti meg őket. (védelem) Na, ilyenkor tűnik el a nagy mellényük! (Ahogy az üzletszabályzatuk fogalmaz: ilyen esetekben a BKV a károkért még abban az esetben sem felel, ha a biztonsági szolgálat jelenlétében történt! Mint a kamaszok... jogaik vannak, kötelességeik nem.)

Az adatok begyűjtésére rendőri intézkedés kérhető, ám a rendőr megérkezéséig sem tarthatja fel az utast (személyi szabadság megsértése). Főleg pedig: nem érhet hozzá, nem lökdösheti stb. A rendőri intézkedéskor begyűjtött adatok a rendőrkapitányságra futnak be, onnan kérheti ki a BKV 8 (nyolc!) napon belül, amiről az igazoltatott személyt a rendőrség értesíti. Ha ezt a határidőt elmulasztotta, az igazoltatott adatait meg KELL semmisíteni. Ez perdöntő lehet, ám hivatkozni kell erre a védekezésnél!

A büntetés behajthatósága számokban: 2002-ben egymillió jegy nélküli utast rögzítettek, de csak havi kb. ezer személy ellen indítottak bírósági eljárást a pótdíj elmaradása miatt. Ennek az elévülési ideje egy év a büntetéstől a fizetési felszólításig (amit át KELL venni, különben a védekezés lehetőségétől fosztjuk meg magunkat!), amit perben szintén figyelni kell. Lásd 2015 félidejében 2012-es bírságokat peresítettek, 120 ezret! Mindazáltal a pótdíjakból csupán (fentiek alapján csupán) 500 millió forint folyt be, ami az egymillió emberre kivetítve ötszáz forint per fő, holott a pótdíj helyszíni bírság esetén akkor talán 6.000 forint volt. Az ötszáz forint pedig még a perköltséget sem fedezi! És hányan vannak, akik el sem mennek a tárgyalásra, mert "kit érdekel", s ez esetben a független bíró hozzáállásán múlik, hogy a lekésett határidők miatt elutasít-e egy BKV-keresetet, vagy figyelmen kívül hagyja-e az infót, lévén, hogy az alperes nem hivatkozott rá. (Miért nem jelent meg a tárgyaláson?!)


Természetesen a bliccelés HELYTELEN, ugyanakkor az aránytalanul drága magyar tömegközlekedés okán, sajnálattal, olykor nélkülözhetetlen. Sokaknak a bérlet ára a levonások és letiltások után megmaradt havi nettó (kézzel fogható, vagyis ténylegesen elkölthető) jövedelmüknek akár a 20%-a, ami brutális, tekintve, hogy ezért milyen szolgáltatás jár(na), s tekintve, hogy szerencsétleneknek még enni és lakni is illenék...

A rendőrség szóvivője szerint a szolgáltató "gondja", hogy a bliccelést miként védi ki, de például úgy, hogy jegy nélkül fel sem szállhat a K. Utas (K, mint k... kedves. ☺), lásd metró vagy első ajtós felszállási rendszer. De akárhogy is, még mielőtt nagyon aggódnánk a szolgáltató védtelenségéért, valljuk be, a törvénytelen perindítások elkedvetlenítették a sajnálkozókat is.

Ami pedig végképp bicskanyitogató: az álcázási módok. Csak idén (március utolsó napja van) láttam már csöves öregurat, ifjú szerelmes párocskát, sőt óriás túrabatyuval, oldalzsebbe dugott kerékpáros flaskával a buszra lépő ellenőrt is. Aki azzal ámítja magát, hogy a járműre karszalaggal kell felszállniuk... nos, én ilyesmit nem láttam az alább megjelölt forrásanyagban. A szabályzatuk szerint a jegyellenőrzés ELŐTT kell az ismertetőjegyeket láthatóvá tenni. (Tehát nem aközben, mikor felém fordul, hanem már előtte, viszont nem is a buszra szállás előtt.) Az átlagos halandó számára pedig ünnepnek nyilvánított napok kifejezetten kedvelt munkarendbe sorakoztatják a kaméleonokat! 

Ugyancsak a belső utasításuk tartalmazza a jármű megszállására vonatkozóan (amikor is erődemonstrációként "bakancsos" közterület felügyelőkkel felvértezve megfojtják az utasokat súlyos jelenlétükkel), hogy feladatuk az ajtónállás a felszálláskor (!), vagyis annak megakadályozása, hogy érvényes jegy nélkül a jármű használatát megkezdhesse K. Utas.
Tegye fel a kezét, aki nem ezt tapasztalta. Opsz! Kezeket le, és inkább az tegye fel a kezét, aki szerint valóban így működik a gépezet. Hm. Nincs nagy tolongás.

De ha kell még rökönyödésre ok: állítólag bármikor megállíthatják a járatot, és átmenetileg megtilthatják az ajtónyitást az ellenőrzés kedvéért. Mert ugye testileg nem tartóztathatják fel a bliccelőt, aki nem hajlandó azonosítani magát (csak udvariasan verbálisan), de hát ők hozzánk sem érnek, midőn áll a busz a rendőrség megérkezéséig. Ennek olyan személyes szabadság megsértésű szaga van az én olvasatomban.

Változatlanul áll a régi bölcselet: jobb félni, mint megijedni. Akinek ez nem ételmegvonás, igenis váltson menetjegyet! Jobb a békesség.


Források:
kép: bkv weboldala

2015. július 17., péntek

Dalolj, világ!

Szó nincs róla, hogy annyira jó kedvem volna, bár lehet, dallal könnyebb lenne. De a gyógyulás útja olykor rögös, főleg esetemben. Addig is...

Az Eurovíziós Dalfesztivállal gyerekkoromban találkoztam először, a Magnósok, figyelem! című rádióműsorban, mikor is az első tíz dalt adták le, én pedig orsós magnóra vettem (állítólag az jobb minőségű felvételt készít, ám ennek felméréséhez - azóta is - botfülem van). Azt hiszem, az akkor megismert, és sokadszorra meghallgatva úgy megszeretett idegen nyelvű dalok is jelentősen hozzájárultak az eltérő nyelvek és kultúrák felé való nyitottságomhoz, bár az apukám amúgy is jó alapot vetett a kötelező orosz nyelvtanulás előtti eszperantóval. (No, szép körmondat lett? :) )

A Dalfesztivál blogoldalán a jelölt dalok mutatkoznak be, például a böngészésem során fellelt norvég Alexander Rybak produkció: a dal szövege és klippje is fent van a kiváló zenész minden hivatalos elérhetőségével. Ő az a kölyökképű énekes, aki cuki pofija és kellemes dalai mellé gyönyörűen hegedül (5 éves kora óta). 2009-ben a világ nagyot tapsolt neki, mikor is a dalfesztivál győzelmét elsöprő sikerrel aratta amúgy remek vetélytársai elismerésével a Fairytale alias Tündérmesével. Orosz származású, de cirka öt nyelven beszél, ez északon így megyen. :)

Tételesen épp a 2009-es verseny egy görög rajongót is meghódított annyira, hogy szorgosan begyűjtötte a tudnivalókat (ugyancsak videó- és szöveggyűjteménnyel), ami nyelvtanuláshoz, vagy csupán barátkozáshoz épp úgy tökéletes, mint a dalok élvezetéhez. Kár, hogy a lendület alábbhagyott, de az eredeti Dalfesztivál Youtube oldalon akár 2008-ig visszaénekelhetjük a versenyszámokat.

A youtube csatornáin fellelt, nekünk tetsző zeneszámokat mp3 formátumban a youtube kódolóval le is tölthetjük online módban, óránként tíz számra korlátozva. Javaslat: előre gondoljuk át a dalokat, mert ha nagyobb szünetet hagyunk, úgy tekinti, hogy elhasználtuk a tíz letöltést.

Mi lehet felüdítőbb és lelkesítőbb, mint a zenébe merülés? Hajrá!

[a szövegbe helyezett linkek új ablakban nyílnak meg]

2014. május 26., hétfő

Választottunk?




Európa választott. Nem csak kis hazánk volt passzív - a mi majdnem 30 százalékos részvételünk szinte komolynak számított. Tehát nem csak a magyarok nem érzik a súlyát az európai hovatartozásnak. Azt nem értem, akkor az eus támogatásokért miért sóvárgunk?