A munkaerőpiac érzékeny műszer. A munkáltató gyakran nem kap közvetlen visszajelzést az elégedettségről, mert - valljuk be - többnyire ilyesmiről szó sincs. (Ma Magyarországon kevés munkavállaló tartja korrektnek a munkaadóját.) Ilyenkor bizony más úton-módon kell az információk birtokába jutnia.
Egyik lehetséges mód, ha besúgót állít egy vezető posztba. Sokan nyúlnak ehhez az eszközhöz, s ennek törvénytelen formájához, miszerint az emberek facebook, twitter és egyéb közösségi oldalán kutatnak akár álnéven is. Ezt a módszert a végrehajtók, vagy (főleg macerás válásnál) egymással perben álló felek is szeretik használni. Óvatosan tehát a dicsekedéssel, mert hamar elvész, amire eddig oly büszkék voltunk.
Emberségesebb megoldás, de kevesen választják, hogy a munkaerő cserélődéséből vonnak le következtetéseket. Arról jutott ez eszembe, hogy épp egy olyan cég, amely eddig fittyet hányt a robotolókra, felfigyelt arra, hogy a munkások csupán néhány hétig maradnak meg. Az illetékes vezető körbe járt hát a műszakokban, és konkrét kérdést szegezett a dolgozókhoz (személyesen):
Ezt összevetette azzal a ténnyel, hogy ő mint megrendelő mit fizet a munkaerő-közvetítőnek, és bizony ledöbbent a különbségen.
Hogy változást ez eredményez-e, és ha igen, mégis mikor, arra most még korai lenne válaszolni. Minden esetre önmagában az, hogy helyesen felmérte, valami nagyon nincs rendben, első lépésnek nem rossz. (Bár lassú.)
Vajon kiiktatja a közbenső szereplőt, a közvetítőt? Van más járható út? Milyen többletköltséget jelenthet számára, ha személyügyi irodistá(ka)t kell foglalkoztatnia? Van mérleg? Van kedvezőbb megoldás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése