Végre a magyar döntéshozatal is hajlik a banki túlkapások korlátok közé szorítására - volt az első gondolat a hétnyitó hírek hallatán, mely szerint minden deviza-hitel alapvetően érvénytelen, ennek ellenkezőjét a banknak kell bizonyítania (és az eljárást is maga kell, hogy indítsa), s valamennyi deviza-végrehajtás felfüggesztésre kerül.
Felsóhajtott a sok milliós tömeg. Végre megkapja az amúgy is gyalázatosan alacsony nettó bére másik felét is? Újra?
Első nekifutásra így hallatszott. Aztán jött a második nekifutás.
A felfüggesztés nem leállítást jelent. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy bárki (magas székben ülő) maga alatt ilyen drasztikusan vágná el a fát? Felfüggesztik, hogy egy röpke felsóhajtás megnyugtassa a lüktető idegeket. Van idő mérlegelni, számolgatni, mit és hogyan csináltunk volna másképp, és pár hétre vagy hónapra elhihetjük, hogy van újabb esélyünk.
Ebben a nyugodtnak hihető pillanatban (mert annál nemigen lesz hosszabb időnk) majd felfogjuk: az árfolyamrés kockázatát nem háríthatják a bankok ránk, hurrá! Viszont a banki (sokak szerint uzsora) kamat marad. Ezzel nem is volna gond, ha az emberek milliói menet közben nem épp a most jogtalannak ítélt szabály miatt mentek volna tönkre. Ha nem épp ezen szabály miatt vesztették volna el minden más vagyonukat. S ha épp nem ezen - törlésre kerülő - rendelkezés miatt kerültek volna olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a hiteleiket nem voltak képesek törleszteni, vagyis a banki felmondási időnek kiszolgáltatottá válni.
Azt mondom: itt még sok kört kell futni. És naivitás lenne elhinni, végre az elnyomottak érdekében születik döntés. Hanem azért azt is mondom: ezen rövid idő alatt mindenki próbáljon annyi egyéb dolgát rendezni (rezsi-elmaradások), amennyit csak lehet, mert aztán jön a következő megmérettetés, és utána már ezen tartozásokat nem lesz miből kiegyenlíteni. Különben meg... már annyira hozzászoktunk, hogy félpénzért robotolunk... Mit is kezdenénk akkora "vagyonnal"?
(Mi mint általános alany)
