Nem a legnemesebb feladat az agyoncivilizált társadalmakban. Sem. Hiszen anyának lenni "nem munka". Ezzel sok olyan nő szembesül, aki már túl van a nevelés legjaván, s immáron késznek érzi magát a "polgári" állásra is.
Egyfelől férje szólongat ki fejéből - kivételesen őszintén -, s döngöli önérzetét a betonba:
- Mit csináltál eddig?
- Mindent... a gyerekek körül.
- Ne röhögtess! Mégis mit?
- Tisztán tartottam őket és az otthonunkat, neveltem, tanítottam, szeretgettem őket. Nem mellesleg téged is...
- Ez nem munka, asszony - röhög arrogánsan a ház ura -, ez A kötelességed!
Majd hetekig hallgathatja, milyen rosszul látta el mindig is a háztartást, mennyire nem tudott főzni, míg az anyós meg nem tanította (mert még ezt sem otthonról hozta az ifjú ara), s a gyerekek rendetlen tanfelszerelése is visszatérő téma.
Másfelől a munkáltatók is alulfizetik az asszonyokat, bár ehhez elég a nőneműség, az anyaság nem kritérium. A nőmozgalmak éppen ezen diszkrimináció ellen szerveződnek, egyre több eredményt szülve az egyenjogúságnak. (Megjegyzem, a meleg-felvonulások manapság népszerűbbek...) Sajnálatos tény, de ma Magyarországon egy másfél évtizeden túlmutató anyai szerepkör [♥ szép is a nagycsalád ♥] több fizetési sávval való lejjebb sorolást jelent az állami szférában, legalábbis - groteszk módon épp - az igazságszolgáltatásban egészen bizonyosan. (Tény, nem fikció.) Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem tud az úgy nevezett kereskedelmi szférába átnyergelni, akkor a nyugdíja is 15-20 százalékkal alacsonyabb lesz azokéhoz képest, akik a gyereknevelést másra átruházva az irodába siettek évekkel korábban, ugyanazon terület viszonylatában. (Vagyis az összehasonlítás azonos munkakörülményekre vonatkozik nagycsaládos, vagy "csak" 1-2 gyermekes anya esetében.)
Így tehát anyának lenni ..... bűn. Másképp nem járna érte büntetés.
Természetesen kivétel mindenben akad.
Ázsia és általában a "fejlődő" nációk mindezt másként értékelik. Bár a jogfejlődés hozzájuk is elért, szükség is volt rá a brutalitások visszaszorításáért, ám vallási besorolástól függetlenül az anya a következő nemzedék záloga, ezért becsülendő. Ott még él a hazánkban már elavult rendszer, miszerint az anya munkahelye a család, ezért a férfi jövedelmét ahhoz igazítják. A modern szelek persze ott is eltekerték a fiatalság irányjelzőjét. Többet, jobbat vágynak, s ha a születést késleltetik, rendesen megszedhetik magukat. Hisz a férfi bér a családfenntartáshoz igazított, a lány fizetése bónusz. (Ezen logikában viszont ő nem a valódi feladatát látja el.)
Ezt a láncot a végtelenségig lehet a spiráljában követni, szociológusok értékelik a begyűjtött infókat. Nem haszontalan tudomány. Csak elkanyarodtunk... :)
Egy pakisztáni fiatalemberrel beszélgettem a napokban. Esete kísértetiesen hasonlít egy korábban megismert sztorihoz. És másikhoz. És még...
Édesapja pár éve meghalt, s az ő kultúrájukban a nők elzárt kincsek. (Ez a túlzott szigor már területenként kezd lazulni.) A férfiak alapvető feladata a nőkről és gyerekekről való anyagi gondoskodás. Ő arab országban tudott munkát vállalni. Névtelenül, de hadd súgjak számokat, és tessék figyelni:
a) az arányokat - kivetítve saját élethelyzetünkre;
b) a véleményét.
Nagyon tanulságos az elkényeztetett, túlcivilizált (?) urakra nézve. De a hölgyekről is szögezzük le: ott tudják, hol a helyük.
"Z." nettó négyszáz dollárt keres. Otthon állástalan lenne. Édesanyja, egy fiú és egy nőtestvére otthon van, apjuk elhunyt. "Z." a saját ellátására 75 dollárt emészt fel. A "maradék" 325 dollárt hazaküldi édesanyjának! (Nem ámítás: ez 4,3-szer 75, s három személy van otthon.)
Ezek után a rosszmájúak megjegyzése: "Hát tudod, ki...!", "a szerencsétlen", "Milyen elege lehet...", satöbbi.
Beszélgetésünk folytatódott:
- Dolgozik az anyukád?
A chat-ablakon át a távolság összezavarja az üzeneteket. Ugye, ismerős a keresztbe beszélgetés? Így e:
- Mennyi a fizetése? [Itt még nem lepleződött le a fenti utalás.]
- Igen.
- Mennyi?
- Dolgozik.
- Mi a foglalkozása?
- Ő vezeti a háztartást, takarít, főz, a gyerekekkel foglalkozik, kiszolgálja a család férfi tagjait. Nagyon keményen dolgozik.
Ez a foglalkozása!
Más világ. Kissé... civilizálatlan... Nemde?
Ez egy hosszú kávé lett. Vitát nyitottam, s várom a kommenteket.
Kép forrása: 1,000,000 free pic
Természetesen kivétel mindenben akad.
Ázsia és általában a "fejlődő" nációk mindezt másként értékelik. Bár a jogfejlődés hozzájuk is elért, szükség is volt rá a brutalitások visszaszorításáért, ám vallási besorolástól függetlenül az anya a következő nemzedék záloga, ezért becsülendő. Ott még él a hazánkban már elavult rendszer, miszerint az anya munkahelye a család, ezért a férfi jövedelmét ahhoz igazítják. A modern szelek persze ott is eltekerték a fiatalság irányjelzőjét. Többet, jobbat vágynak, s ha a születést késleltetik, rendesen megszedhetik magukat. Hisz a férfi bér a családfenntartáshoz igazított, a lány fizetése bónusz. (Ezen logikában viszont ő nem a valódi feladatát látja el.)
Ezt a láncot a végtelenségig lehet a spiráljában követni, szociológusok értékelik a begyűjtött infókat. Nem haszontalan tudomány. Csak elkanyarodtunk... :)
Egy pakisztáni fiatalemberrel beszélgettem a napokban. Esete kísértetiesen hasonlít egy korábban megismert sztorihoz. És másikhoz. És még...
Édesapja pár éve meghalt, s az ő kultúrájukban a nők elzárt kincsek. (Ez a túlzott szigor már területenként kezd lazulni.) A férfiak alapvető feladata a nőkről és gyerekekről való anyagi gondoskodás. Ő arab országban tudott munkát vállalni. Névtelenül, de hadd súgjak számokat, és tessék figyelni:
a) az arányokat - kivetítve saját élethelyzetünkre;
b) a véleményét.
Nagyon tanulságos az elkényeztetett, túlcivilizált (?) urakra nézve. De a hölgyekről is szögezzük le: ott tudják, hol a helyük.
"Z." nettó négyszáz dollárt keres. Otthon állástalan lenne. Édesanyja, egy fiú és egy nőtestvére otthon van, apjuk elhunyt. "Z." a saját ellátására 75 dollárt emészt fel. A "maradék" 325 dollárt hazaküldi édesanyjának! (Nem ámítás: ez 4,3-szer 75, s három személy van otthon.)
Ezek után a rosszmájúak megjegyzése: "Hát tudod, ki...!", "a szerencsétlen", "Milyen elege lehet...", satöbbi.
Beszélgetésünk folytatódott:
- Dolgozik az anyukád?
A chat-ablakon át a távolság összezavarja az üzeneteket. Ugye, ismerős a keresztbe beszélgetés? Így e:
- Mennyi a fizetése? [Itt még nem lepleződött le a fenti utalás.]
- Igen.
- Mennyi?
- Dolgozik.
- Mi a foglalkozása?
- Ő vezeti a háztartást, takarít, főz, a gyerekekkel foglalkozik, kiszolgálja a család férfi tagjait. Nagyon keményen dolgozik.
Ez a foglalkozása!
Más világ. Kissé... civilizálatlan... Nemde?
Ez egy hosszú kávé lett. Vitát nyitottam, s várom a kommenteket.
Kép forrása: 1,000,000 free pic
