Beutaló nyaralásra

Régen SZOT-üdülőkbe mehettek a nagycsaládosok, nyugdíjasok. Ma az Erzsébet Program keretében vagy közhasznú szervezetek, alapítványok szervezésében üdülhetnek azok, akik a különféle pályázati kiírásoknak megfelelnek, és nemcsak határidőn, de keretszámon belül adják le jelentkezésüket. A kérelmek feldolgozása időrendi sorrendben történik, ezért érdemes minél előbb jelentkezni. A legnagyobb gond a "későn tudtam meg" információhiány szokott lenni.

A nyaralási támogatás a szállást és a háromszori étkezést szokta magába foglalni, vagyis az utazás önfinanszírozásra vár. Minimális önerő is van, ami gyakorlatilag az adminisztrációs feladatokra írható. Tudom, hogy sokunknak még ez a pár ezer forint is iszonyatos teher, de sajnos nem tudok jobbat javasolni, mint hogy szánják rá, gyűjtögessenek, mert megfogalmazhatatlan az a két hét tehermentesítés, amit egy ilyen üdülés ad! (Általában kéthetes turnusok vannak, ritkán egyhetes vagy tíznapos.)

Az Erzsébet Program jelentkezési határideje: 2016. február 29. (Hopp, egy szökőnap! ☺) [klikk a választott kategóriára!] A vállalt önrész befizetésének határideje: március 31.

• nagycsaládosok

- önerő: 14 év felett 5.000 Ft/fő, alatta 2.500 Ft/fő, 3 év alatt ingyenes

- minimum 3 eltartott a családban

• nyugdíjasok

- önrész: 5.000 Ft/fő

- 60 év felett

- öregségi nyugellátás

- havi bevétel 147.000 Ft alatt

- elő- és utószezonban: június 15-ig, illetve szeptember 1 - december 31.

• nyugdíjasoknak fürdőbelépő

- mint a fenti kritériumok

- önrész: 2.500 Ft/fő

- vagy az üdülési pályázatra, vagy a fürdőbelépőre jelentkezhet!

- minimum 5, maximum 33 belépésre

- előnyben részesülnek az elmúlt két évben NEM jelentkezők

• fogyatékkal élők 

- önerő: 5.000 Ft/fő

- havi össz bevétel 150.000 Ft alatt

- + 1 kísérő mehet!

- külön cikk erről a kategóriáról a MadiHun HU blogon.

A jelentkezéshez regisztráció szükséges és az adott adatlap kitöltése, esetenként az igazolások csatolása. A fel nem használt támogatás (vagyis ha mégsem ment el a térített programra) visszafizetésére nincs mód. A jelentkezés benyújtását követő 30 napon belül történik az elbírálás. Javítási, hiánypótlási lehetőség nincs!

Mégis megéri a fáradtságot, sokan nem is tudnak a lehetőségről, és nagyon sokan évtizedek alatt sem voltak nyaralni sehol. Pedig a kikapcsolódásra igenis szükségünk van, ha nem akarunk megrokkanni!

Mi négy gyermekkel kétszer tudtunk ilyen támogatott üdülésre menni, mind a kétszer egy alapítvány szervezésében a Velencei-tóra. Égetően szükségünk volt rá, és hatalmas segítség volt. A gyerekekben jelentős élmény maradt. De én magam is visszatérő emlékképeket hordtam felnőtt éveimben is a két SZOT-nyaralásunkról. Ezek számítanak!

A Családbarát Program keretében további 180 millió forintot kaptak civil szervezetek.

S aki esetleg most lemarad róla (késő infó), nincs dugipénz, az tudja, hogy jövőre már január végén kezdje meg a kutakodást a pályázati kiírásokra! A spórolást pedig már november-tájt. Napi kétszáz forint a perselyben egy év alatt 73.000 (igen, hetvenháromezer) forint! Az aprópénz. ☺

Sok sikert kívánok!

Különleges könyvtári szolgáltatás

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű épületben lakik a Kálvin térnél. Kívül-belül briliáns, a művelődés méltó helyszíne. A könyvek, hang- és videófelvételek használata és kölcsönzése mellett terembérlettel is szolgál, sőt...

Az átszerveződések során megüresedett ingatlanjait egészen korrekt áron kínálja bérletre. Lássuk a ma aktuális lehetőségeket:

VIII. kerület, Ötpacsirta u. 4. 1.170.960 Ft/hó egy két szinten elterülő 380 nm-es, nívós rész portaszolgálattal és takarítással (az üzemeltetési költség majdnem a negyede a bérleti díjnak).

VIII. kerület, Kálvária tér 13. 95.139 Ft/hó egy önálló bejárattal rendelkező, 99 nm-es földszinti, illetve harmadrészben pincehelyiség.

IX. kerület, Börzsöny u. 13.  240.240 Ft/hó, szintén külön bejáratú, 168 nm-es földszinti ingatlan.

IX. kerület, Közraktár u. 34..majdnem havi 480 ezer forintért egy 268 nm-es iroda, különálló, de nem utcai, hanem udvari bejárattal, kifejezetten alkalmas előadások, konferenciák, oktatások szervezésére.

XIII. kerület, Tomori köz 5-7. ~102 ezerért havonta egy 76 négyzetméteres földszinti iroda, utcai bejárattal.

XIV. kerület, Ilka u. 36. 121 négyzetméteres iroda, utcai bejárattal, szintén földszinti, havi 176 ezerért.

XXI. kerület, Rakéta u. 24. 77.427 Ft havonta egy 121 négyzetméteres, lakóház földszintjének külön bejáratú irodája.

Ismerve a pesti bérlemények skáláját, ezek valóban figyelemfelkeltő ajánlatok. És olvasni... még mindig öröm! :)

Ja, és könyvtárosi, illetve főkönyvi könyvelői állás üresedett meg náluk, a szóra kattintva a hirdetésekhez juthatunk.

Lépni KELL

A forintosítás lezárult, a panaszra nyitva álló 30 napos határidő jogvesztő volt. Aki lekéste (urám bocsá' haldoklott, vagy csak homokba dugta a fejét), csak egyet tehet: érvénytelenségi, semmisségi pert indít. Mégpedig sietősben, mielőtt a végrehajtó kopogtat.

A perköltség a vesztes felet terheli, erről, illetve a pervesztesség-pernyertesség arányáról majd az ítélet rendelkezik (valamikor a következő évtizedben?), addig is meg kell előlegezni. A perköltség 6 %-ról 10-re ugrott, ami rögvest egy éves keresete lehet a nagy hitelekbe ragadtaknak. Ezért a keresettel együtt egy Költségmentességi kérelem nyomtatvány-garnitúra is kitöltendő jövedelem- és vagyontárgy-igazolással (önkormányzat), s benyújtandó, viszont másodlagosan illetékmentességet kell kérni, ha netán a szociális helyzetünk az ingyenességet nem támasztja kellően alá. Ha valaki ezt elfelejteni az elején, tudni kell, hogy a per során bármikor kérhető! (Pl. ha most jól áll a szénánk, de az elhúzódó per folyamán súlyos betegség miatt kiesünk az aktív dolgozók köréből, és segély-legények leszünk, akkor is benyújthatjuk a kérelmet.) Az is tudandó, hogy a jövedelmi és vagyoni helyzetet évente felülvizsgál(hat)ja a bíróság, vagyis a fordítottja is lehet: a kereset beadásakor indokolt volt a költségmentesség, ám a per végére már meggazdagodtunk... 

Amint a beadvány ügyszámot kap, arra hivatkozással egy másik keresetet is be kell nyújtani a végrehajtás felfüggesztésére, ami az első eljárás lezártáig fennáll majd, s annak kimenetelétől függ emennek summája.

Lassú víz partot mos, az idő sokat segíthet. Az összeomlott családok ugyan varázsütés hiányában nem lesznek már a régiek, de a heges gyógyulgatás mégis kicsit megnyugtatóbb, mint a gennyes seb.

Arról, hogy miért is lehet érvénytelen egy deviza-szerződés, azon túl, hogy már mindenki tudja, azért íme egy cikk. Ötletadónak, szókeresésre.

Ezen kívül a DÉSZ -klikk- (Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége) is sok hasznos tanáccsal tud segíteni, tagdíj évi 12.000 Ft. A honlapjukon, illetve a menüpontok által elérhető többi oldalon is rengeteg információ, sikeres ítéletek, s programajánló is várja a tanácstalanokat. Ha komoly az elhatározás, hogy nem akarunk 3-4-5-szörös visszafizetést, itt muszáj turkálni!

És készüljünk fel: novemberben jönnek az autós elszámolások! Legalább akkor legyünk éberebbek, tanulva az előző hibákból!

Már csak emiatt is ajánlom az érintettek figyelmébe Hámori Gábor politológus, a DÉSZ elnöke előadását, ami 2015. október 31-én szombaton lesz a Dob utca 73. szám alatt. Témát, költséget, s minden egyebet az egyesület főoldalán, illetve a csatolt linken találunk.

Hmmmm!

Lidl akció: őszibarack 299,- Ft.

Persze, érezhetően érett a befőzéshez, de nem löttyedt, van tartása.

Évek óta nem engedtünk meg magunknak ilyen luxust, amit a ránk erőltetett minőségromlás miatt nem is bántunk - a szép, ám ízetlen barack nem a Kárpát-medence jellemzője. Node most! Hmmm!

Ez a fennséges termés...!

Kerestem a háttértárolómban a "milyen is?" pontos meghatározását. Annyira messzire kellett visszanyúlnom, hogy először csak az érzés volt meg: kellemes, régi időkbeli, igazi zamat. Az óvodás és kisiskolás koromból.

Harmincöt éve nem éreztem ennyire pikánsnak barackot! Ez most igazi őszi-élmény volt, bátran vegyetek, ha van még.

Hadak útján

Egy aprócska elégtétel a sok zaklatásért, az aljasságokért...

Forintosító elszámolás még sehol. Áhá, hazudok, hát a végrehajtó már megkapta, csak mi nem, pedig ilyen jó viccet ritkán hall az ember... Felvett ötmillióból miként lesz egy levegővétellel rögtön nyolc? (Tőke. Innen indul a beszélgetés. Visszajár 14 millácska, Lillácska.) Tehát sétagalopp. A köz visszajelzése miatt a magam részéről egész napos küzdelemre készültem. De épp azért, mert készültem, csupán egy óra kellett. Így:

 1. lépés 
Rövid, lényegre törő kérelem kézzel írva, így nem kell tanú. (Pedig az egy támadási pont lehet.) Benne a legfontosabb adatok, és minden rizsa nélkül a kívánságlista:

• szerződés másolata;
• forintosító elszámolás (mert nekünk nem érkezett);
• a szerződés óta keletkezett teljes folyószámla forgalom havi lebontásban.

Utóbbi: az elszámolásban olyan apróságot elfelejtenek feltüntetni, hogy adós kb. mennyit is fizetett be.
Dátum, aláírás(ok).
Oh, és a lényeg, a zárómondat: "A kérelem eredeti példányát a mai napon személyesen átvettem: ...."

 2. lépés 

A kérelem lemásolása, mindenre számítva inkább kétszer is. Erről a blokk 11:50-kor került kiadásra.

 3. lépés 
Sorban állás a bankban. Esetünkben OTP, de ez csak egy a sok közül. Türelmesen, hiszen tudjuk, a téma annyira érzékeny, hogy nyilván megvárakoztatnak. Emiatt, és mert csupán egy árva dokumentumot kívánunk beadni, egy másik témában is húztunk sorszámot. Ott kerültünk sorra előbb.

 4. lépés 
A levél leadásának megkísérlése.

Miért személyesen? Megdöbbentő tapasztalatok után többen is felhívták az ügyfelek figyelmét: személyesen adják át a kérelmet, mivel bíróság előtt eljátszotta a bank, hogy "a borítékot megkapta, de az üres volt". (Milyen életszerű!) A kérelmet nem csak bedobjuk, mint egy postaládába, hanem igazolást kérünk arról, hogy azt valóban leadtuk, pecséttel, aláírással.

OTP Bank: az átvételt MEGTAGADTA!

Haha! Azt hitted, erre nem készültem fel? Lássuk a felkészült ügyfél reakcióját. Hatékony, ezért lehet követni.

 5. lépés 
Az egyik lefénymásolt kérelem hátuljára ott a pultnál, az ügyintézők által is jól látható és értelmezhető módon leírtam, hányas sorszámmal melyik ügyintézőhöz kerültem, s ő hány emberrel olvastatta el, mielőtt közölte, hogy nem hajlandó átvenni. Erősködött, hogy a kérelem hiányos. Erősítésként egy másik ügyintéző is odajött, de a biztonsági őr is ugrásra kész volt. Én pedig nyugodt voltam, ahogy az egy hivatali ügyintézéshez illik. :)

Elmagyaráztam, hogy nem kértem semmi egyebet, minthogy hivatalosan vegye át tőlem a kérelmet, arra majd írásban a megfelelő választ kipostázzák, ha szükségét érzik. De nem úgy van az, ez a kérelem, kérem, hiányos! Miért is? Leginkább azért, mert a szerződés másolata 4.900 Ft-ba kerül, és elmulasztottam a kérelmemben megjelölni, hogy ezt mi módon kívánom kiegyenlíteni.

- Rendben. Akkor én most leírtam, hogy az átvételt megtagadták. - Körbeintettem a tágas ügyféltérben, ez legalább kivételesen szellős. - Csak találok két tanút hozzá!? - Ez betalált. Tehát nem csak firkálgattam? Ööö...
- Jöjjön a másik pulthoz, és panaszként felveszem a kérelmét. (???)

Kaptam rá pöcsétet is! Szép kereket. Miután megcsodáltam, visszatoltam a hölgynek, hogy ha nem veszi zokon, ugyan írja már alá!

 6. lépés 
Fénymásolat készítése a pecsétes kérelemről és az eset elemzéséről is, melyet adós és adóstárs is aláírt a dátum alatt. Blokk készült: 12:50-kor. Épp egy óra volt, ügyik vagyunk. :)

Itt említem meg, mert nagyon rafinált cégről beszélünk ám, hogy egyebek közt az adatokat egyeztettük. Tessék mindent átolvasni!!! Az adategyeztetős iratra suttyomban bekerült egy NEM LÉTEZŐ email-cím, amit állítólag én diktáltam be anno. Ez módfelett érdekes. Egy nyolc tagú számsor a nevem mögött, kukac gmail.com, mert az ugye ingyenes, és bárki bármikor készíthet ilyet, el is felejtheti a jelszót, és utóbb aztán le is tagadhatja, hogy ő ilyet megadott. Nos, milyen a szerencse...

A kérdéses fiók ezennel elkészült. Csak a blog kedvéért. :) A számról pedig kiderült, egy másik iraton volt egy másik személy azonosító száma. Jaj, de huncut!

 7. lépés 
A "panaszra" 30 naptári napon belül kell írásban válaszolniuk. Ám tájékoztatást kaptunk, hogy EBBE a bankfiókba kell majd személyesen befáradnunk, mivel a majd' ötezer forintot kp bevasalják ám...

Állunk elébe!

Bújj el!

Vicces reakció a megfutamodás egy olyan helyzetben, mikor saját magunk ez ellen prédikálunk. Különösen magasan képzett, doktorátussal rendelkezőktől.

A számtalan, devizahitelesek mellé álló, természetesen nem ingyenesen segítő szolgáltató közül egy, amely nehezen viseli a kritikát, jóllehet saját maga folyamatosan ezt teszi.

Aki ezek után nem perel, az "forduljon orvosához, gyógyszerészéhez [vessző kéne ám!] mert szüksége van rá!"

Valamennyi komment törölve, köztük az enyém is, melyben - bár ritkán szólalok meg - felhívtam a figyelmet a mondat gorombaságára, figyelemmel arra, hogy akik nem perelnek, nem agyamentek, hanem leginkább annyira csórók már, hogy nincs rá lehetőségük. Leginkább az étel, ruházat vagy épp a gyógyszer közt kell választaniuk, és valljuk be, az életösztön az ételt helyezi előtérbe. Aztán ennek vannak fokozatai, a minőség megy egyre lejjebb, de a gyógyszert gyakran le lehet húzni a listáról. (Stroke után tudom. Az orvosoknak még a diagnosztizálás is ráért, míg két hónappal később az MR bizonyított. Minek gyógyszer egy agyvérzésre? Tehát: lehúzható!)

Hab a tortán: a doktor team letiltott az oldalról, oda már véleményt - bár ritkán szólalok meg - nem írhatok. (Minő veszteség!)

Korrekt társaság, nyilván tudom ajánlani őket!

A hozzászólásom azonban mégis elért valamit, azontúl, hogy kitiltottak, s a "kritikus" bejegyzés alól töröltek minden kommentet. Az azóta eddig megjelent posztokon a kiemelt mondat kikerült a sablonból, pedig a korábbiaknál végig szerepelt, tehát a védjegyük volt.

Mivel folyamatosan egy másik oldal posztjait osztja, valószínűleg lehet valami közös bennük. Ám érdekes módon a Devizahitel VÉGE oldalon felmerik vállalni a negatív véleményeket is, nem törlik, nem tiltanak miatta. Én tehát őket javaslom azoknak, akik össze tudnak vakarni alkalmanként cirka 25-30 ezer forintot, hogy a törvénytelen, ám államilag támogatott rablásokkal szemben fellépjenek.

A sikerüket nem vitatom. A tény, az tény: a bankok törvénytelen módon fosztják ki a hiteleseket, leginkább pedig azokat, akik már a perköltséget sem tudják megfizetni. Többségük valóban orvoshoz jár azóta... a sértegetések nélkül is.

Jakarta vs Hungary

Indonesia is a huge country with thousands of islands in the South-East Asia.
Jakarta is the capital of Republic of Indonesia.

Hungary is a small country in Central Europe, its capital is Budapest.

Both of them are very beautiful and lovely tourism destination, have big and interesting history, and we can discover the fantastic places.

How interesting: territory of Jakarta is slightly larger than Budapest (20 %), but population of Jakarta is greater than the whole country of Hungarians.

DevizÁlom

Végre a magyar döntéshozatal is hajlik a banki túlkapások korlátok közé szorítására - volt az első gondolat a hétnyitó hírek hallatán, mely szerint minden deviza-hitel alapvetően érvénytelen, ennek ellenkezőjét a banknak kell bizonyítania (és az eljárást is maga kell, hogy indítsa), s valamennyi deviza-végrehajtás felfüggesztésre kerül.

Felsóhajtott a sok milliós tömeg. Végre megkapja az amúgy is gyalázatosan alacsony nettó bére másik felét is? Újra?

Első nekifutásra így hallatszott. Aztán jött a második nekifutás.

A felfüggesztés nem leállítást jelent. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy bárki (magas székben ülő) maga alatt ilyen drasztikusan vágná el a fát? Felfüggesztik, hogy egy röpke felsóhajtás megnyugtassa a lüktető idegeket. Van idő mérlegelni, számolgatni, mit és hogyan csináltunk volna másképp, és pár hétre vagy hónapra elhihetjük, hogy van újabb esélyünk.

Ebben a nyugodtnak hihető pillanatban (mert annál nemigen lesz hosszabb időnk) majd felfogjuk: az árfolyamrés kockázatát nem háríthatják a bankok ránk, hurrá! Viszont a banki (sokak szerint uzsora) kamat marad. Ezzel nem is volna gond, ha az emberek milliói menet közben nem épp a most jogtalannak ítélt szabály miatt mentek volna tönkre. Ha nem épp ezen szabály miatt vesztették volna el minden más vagyonukat. S ha épp nem ezen - törlésre kerülő - rendelkezés miatt kerültek volna olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a hiteleiket nem voltak képesek törleszteni, vagyis a banki felmondási időnek kiszolgáltatottá válni.

Azt mondom: itt még sok kört kell futni. És naivitás lenne elhinni, végre az elnyomottak érdekében születik döntés. Hanem azért azt is mondom: ezen rövid idő alatt mindenki próbáljon annyi egyéb dolgát rendezni (rezsi-elmaradások), amennyit csak lehet, mert aztán jön a következő megmérettetés, és utána már ezen tartozásokat nem lesz miből kiegyenlíteni. Különben meg... már annyira hozzászoktunk, hogy félpénzért robotolunk... Mit is kezdenénk akkora "vagyonnal"?

(Mi mint általános alany)

Túlcsapolt bérek

A munkaerőpiac érzékeny műszer. A munkáltató gyakran nem kap közvetlen visszajelzést az elégedettségről, mert - valljuk be - többnyire ilyesmiről szó sincs. (Ma Magyarországon kevés munkavállaló tartja korrektnek a munkaadóját.) Ilyenkor bizony más úton-módon kell az információk birtokába jutnia.

Egyik lehetséges mód, ha besúgót állít egy vezető posztba. Sokan nyúlnak ehhez az eszközhöz, s ennek törvénytelen formájához, miszerint az emberek facebook, twitter és egyéb közösségi oldalán kutatnak akár álnéven is. Ezt a módszert a végrehajtók, vagy (főleg macerás válásnál) egymással perben álló felek is szeretik használni. Óvatosan tehát a dicsekedéssel, mert hamar elvész, amire eddig oly büszkék voltunk.

Emberségesebb megoldás, de kevesen választják, hogy a munkaerő cserélődéséből vonnak le következtetéseket. Arról jutott ez eszembe, hogy épp egy olyan cég, amely eddig fittyet hányt a robotolókra, felfigyelt arra, hogy a munkások csupán néhány hétig maradnak meg. Az illetékes vezető körbe járt hát a műszakokban, és konkrét kérdést szegezett a dolgozókhoz (személyesen):

- Mennyi fizetést kapsz kézbe?

Ezt összevetette azzal a ténnyel, hogy ő mint megrendelő mit fizet a munkaerő-közvetítőnek, és bizony ledöbbent a különbségen.

Hogy változást ez eredményez-e, és ha igen, mégis mikor, arra most még korai lenne válaszolni. Minden esetre önmagában az, hogy helyesen felmérte, valami nagyon nincs rendben, első lépésnek nem rossz. (Bár lassú.)

Vajon kiiktatja a közbenső szereplőt, a közvetítőt? Van más járható út? Milyen többletköltséget jelenthet számára, ha személyügyi irodistá(ka)t kell foglalkoztatnia? Van mérleg? Van kedvezőbb megoldás?

Peronőr

Kőbánya-Kispest (Budapest) állomásközpont, ahova a legtöbb dél-pesti kék busz, jó néhány vonat, és a hármas metró is befut. Az átalakítás óta (1,5 év?) minden, azaz minimális takarítást is nélkülöző átjáró a hőség legmarkánsabb óráiban is eleven. Az alapzajt túlkiabálandó, a hangszóró süvít az éterbe: "Vágányellenőrzést kérek!"

A bérletpénztárba néhány perce beülő helyettes unottan szolgál ki. Tájékoztatót mellékel a jövő havi trendről: a diákigazolvány számát kell majd bediktálnom. Ezt már a múlt hónapban is mondták, most is adhatom, ha kívánja. De nem, ez még a "régi" szelvény.

Percekkel később elérkezem a rongyos lépcsőhöz, ahol kifordulásra hajlamos térdeimmel a lebotorkálás igen kockázatos. De lám, ha a száz perces hazautat felezném, akkor kénytelen vagyok ilyen veszélyekkel megküzdeni.

Egy férfi ügyetlenkedik mögöttem olyan lármával, hogy muszáj volt hátrafordulnom. Nem volt nála más, csak egy vékony mappa. Kék ing, fehér rövid nadrág, nagy pocak, sete-suta léptek. Hogy tud ekkora zajt csapni? Dünnyögése néhol felerősödik, nehéz volt eldönteni, hogy belső monológba hallgatózom, avagy hozzám beszél. Persze máshoz is szövegelhetett, de akkor az illető egészen biztosan távol volt. Jó távol.

Megelőzött, miközben ámélkodtam figuráján. Őszinte leszek, azt latolgattam, vajha egészséges-e. Ahogy leszerencsétlenkedte magát, célirányosan megszólította a padon várakozó két fiatalt:

- Milyen vonat jön most? - Immáron nem egyedül néztem rá nagyon bambán. - Milyen vonatra várnak? Személy vonat jön, vagy Intercity? Kék, vagy másmilyen színű?

A megrökönyödés nem hagyott alább. Egyre arrogánsabb lett, talán túlzottan átélte szerepkörét. A fiatalok nem igazán találtak szavakat a döbbenetük közt. Elhaladva mellette még mindig kétségeim voltak a pasit illetően. Mérgeszöld lapos dossziéja erősen elütött világos, abszolút jól ápolt ruházatától. Fehér cipő, zokni, rövid nadrág, kék ing.

- Csak azért kérdem, mert a menetrendet el sem tudták olvasni a váróteremben.

Kidülledt a szemem. Hogy ez milyen pimasz! Szinte éreztem ujjaim fintorát. Az a jellegzetes kék ing. Bevezetésekor durva, test-ellenes anyaga nagy felháborodást keltett. Nem izzadnak bele (így a hivatal védekezése), csak alá kell öltözni, mert szúr. (Nyáron ez szupi lehet.) Ám a mintázata kellemes színével valóban egyenruhába öltöztette a buszsofőröket. Ilyen ingje kívülállónak nincs...  Egy fekete egyengöncöt takaró biztonsági mellény mellett is elsétáltam. Elismerem, még hosszú a reakció-időm néhány agysokk után, de örülök, hogy épségben vagyok.

BKV-ellenőr! - sikított a bensőm.

Megálltam, visszafordultam. Lecsekkoltam a helyzetet. A köpni-nyelni nem tudó párocskát, akik talán szintén az épelméjűség tünetvesztéseit latolgatták. A magában ácsorgó biztonsági őrt négy méterrel arrébb. S azt a jellegzetes kék inget a méregzöld aktácska mögött.

- Olyan vonat jön, ami itt áll bent - mutat balra a kék monstrumra -, vagy másfajta? - erősködött kitartóan.

Budapest területén a vonaton utazók BKV-használati jogcím megléte esetén [na, szépen mondtam?] bírság-mentesen közlekedhetnek. A jogosultságot - eleddig - a MÁV helyi alkalmazottai (értsd: kalauzok) ellenőrizték. A Budapest tömegközlekedéséért felelős "BKV" (hadd ne mondjam pillanatnyilag aktuális nevét, hátha az olvasás idejére már át is keresztelték) a saját járművein szűrte ki - eleddig - a jogosulatlan járműhasználatot.

A férfi goromba hangja elmorzsolódott a még gyógyulgató fejemben frissen őrölt információk közt. Meleg van, nem kérdés. Csak a kobakomat ráztam. Visszafordultam torony iránt, s szokásom szerint előre mentem. A túlvégen - hogy, s hogy nem - egy másik 'mellényesbe' botlottam. Ő utóbb a vonat első kocsijába masírozott, ámbátor ott is felszállhatott volna. Émelygős hangulatomban a padra tanyáztam, még várni kell. Addig is bámészkodtam. Az ürge még más emberekbe is belekötött, olykor úgy felemelve hangját, hogy hallani véltem a peron másik végében.

Végül megérkezett, amit vártunk. Személy vonat. Kék, hosszanti piros csíkkal az oldalán. Ahogy számítottam. Pedig nem olvastam el a menetrendet. Frissen kifizetett bérletem érvényes rá. No, persze csak diákigazolvánnyal, de az is nálam van, természetesen. Még ha a pénztáros nem is kérte a számát.

Új szelek fújnak. Új világra ébred gyönyörű hazánk.

"Vágányellenőrzést kérek!"

Választottunk?

Európa választott. Nem csak kis hazánk volt passzív - a mi majdnem 30 százalékos részvételünk szinte komolynak számított. Tehát nem csak a magyarok nem érzik a súlyát az európai hovatartozásnak. Azt nem értem, akkor az eus támogatásokért miért sóvárgunk?