BKV kontra K. Utas

Némely forráscikk ugyan régi, ám a hasznos és megszívlelendő tanácsok ma is aktuálisak. Kiemeltem a lényeget.

A BKV ellenőrök a bliccelők igazoltatására nem jogosultak, az okmányaink átadására nem kötelezhetnek, csak nyilatkozatot kérhetnek az adatainkról (a szó elszáll...), mivel a jegy ellenőrzésekor nem minősülnek közfeladatot ellátó személynek. Ez a jogállás csak büntetőjogi ügyekben (pl. garázdaság, gyilkosság, rablás, verekedés esetén) illeti meg őket. (védelem) Na, ilyenkor tűnik el a nagy mellényük! (Ahogy az üzletszabályzatuk fogalmaz: ilyen esetekben a BKV a károkért még abban az esetben sem felel, ha a biztonsági szolgálat jelenlétében történt! Mint a kamaszok... jogaik vannak, kötelességeik nem.)

Az adatok begyűjtésére rendőri intézkedés kérhető, ám a rendőr megérkezéséig sem tarthatja fel az utast (személyi szabadság megsértése). Főleg pedig: nem érhet hozzá, nem lökdösheti stb. A rendőri intézkedéskor begyűjtött adatok a rendőrkapitányságra futnak be, onnan kérheti ki a BKV 8 (nyolc!) napon belül, amiről az igazoltatott személyt a rendőrség értesíti. Ha ezt a határidőt elmulasztotta, az igazoltatott adatait meg KELL semmisíteni. Ez perdöntő lehet, ám hivatkozni kell erre a védekezésnél!

A büntetés behajthatósága számokban: 2002-ben egymillió jegy nélküli utast rögzítettek, de csak havi kb. ezer személy ellen indítottak bírósági eljárást a pótdíj elmaradása miatt. Ennek az elévülési ideje egy év a büntetéstől a fizetési felszólításig (amit át KELL venni, különben a védekezés lehetőségétől fosztjuk meg magunkat!), amit perben szintén figyelni kell. Lásd 2015 félidejében 2012-es bírságokat peresítettek, 120 ezret! Mindazáltal a pótdíjakból csupán (fentiek alapján csupán) 500 millió forint folyt be, ami az egymillió emberre kivetítve ötszáz forint per fő, holott a pótdíj helyszíni bírság esetén akkor talán 6.000 forint volt. Az ötszáz forint pedig még a perköltséget sem fedezi! És hányan vannak, akik el sem mennek a tárgyalásra, mert "kit érdekel", s ez esetben a független bíró hozzáállásán múlik, hogy a lekésett határidők miatt elutasít-e egy BKV-keresetet, vagy figyelmen kívül hagyja-e az infót, lévén, hogy az alperes nem hivatkozott rá. (Miért nem jelent meg a tárgyaláson?!)

Természetesen a bliccelés HELYTELEN, ugyanakkor az aránytalanul drága magyar tömegközlekedés okán, sajnálattal, olykor nélkülözhetetlen. Sokaknak a bérlet ára a levonások és letiltások után megmaradt havi nettó (kézzel fogható, vagyis ténylegesen elkölthető) jövedelmüknek akár a 20%-a, ami brutális, tekintve, hogy ezért milyen szolgáltatás jár(na), s tekintve, hogy szerencsétleneknek még enni és lakni is illenék...

A rendőrség szóvivője szerint a szolgáltató "gondja", hogy a bliccelést miként védi ki, de például úgy, hogy jegy nélkül fel sem szállhat a K. Utas (K, mint k... kedves. ☺), lásd metró vagy első ajtós felszállási rendszer. De akárhogy is, még mielőtt nagyon aggódnánk a szolgáltató védtelenségéért, valljuk be, a törvénytelen perindítások elkedvetlenítették a sajnálkozókat is.

Ami pedig végképp bicskanyitogató: az álcázási módok. Csak idén (március utolsó napja van) láttam már csöves öregurat, ifjú szerelmes párocskát, sőt óriás túrabatyuval, oldalzsebbe dugott kerékpáros flaskával a buszra lépő ellenőrt is. Aki azzal ámítja magát, hogy a járműre karszalaggal kell felszállniuk... nos, én ilyesmit nem láttam az alább megjelölt forrásanyagban. A szabályzatuk szerint a jegyellenőrzés ELŐTT kell az ismertetőjegyeket láthatóvá tenni. (Tehát nem aközben, mikor felém fordul, hanem már előtte, viszont nem is a buszra szállás előtt.) Az átlagos halandó számára pedig ünnepnek nyilvánított napok kifejezetten kedvelt munkarendbe sorakoztatják a kaméleonokat! 

Ugyancsak a belső utasításuk tartalmazza a jármű megszállására vonatkozóan (amikor is erődemonstrációként "bakancsos" közterület felügyelőkkel felvértezve megfojtják az utasokat súlyos jelenlétükkel), hogy feladatuk az ajtónállás a felszálláskor (!), vagyis annak megakadályozása, hogy érvényes jegy nélkül a jármű használatát megkezdhesse K. Utas.

Tegye fel a kezét, aki nem ezt tapasztalta. Opsz! Kezeket le, és inkább az tegye fel a kezét, aki szerint valóban így működik a gépezet. Hm. Nincs nagy tolongás.

De ha kell még rökönyödésre ok: állítólag bármikor megállíthatják a járatot, és átmenetileg megtilthatják az ajtónyitást az ellenőrzés kedvéért. Mert ugye testileg nem tartóztathatják fel a bliccelőt, aki nem hajlandó azonosítani magát (csak udvariasan verbálisan), de hát ők hozzánk sem érnek, midőn áll a busz a rendőrség megérkezéséig. Ennek olyan személyes szabadság megsértésű szaga van az én olvasatomban.

Változatlanul áll a régi bölcselet: jobb félni, mint megijedni. Akinek ez nem ételmegvonás, igenis váltson menetjegyet! Jobb a békesség.

Források:

cikkek: BKV-s igazoltatás (2003), Elévült régi ügyek életre kelnek... (2015), Elévülés, végrehajtások (2015), Nincs joga... (2015), BKV Üzletszabályzat (2014, jelenleg is aktuális) kiemelten a 32-34. oldal! és ugyanez csak szebb és korrektebb szerkesztéssel mint a BKK Üzletszabályzata, jelenleg is aktuálisan, kiemelten a 46. oldaltól

kép: bkv weboldala

Peronőr

Kőbánya-Kispest (Budapest) állomásközpont, ahova a legtöbb dél-pesti kék busz, jó néhány vonat, és a hármas metró is befut. Az átalakítás óta (1,5 év?) minden, azaz minimális takarítást is nélkülöző átjáró a hőség legmarkánsabb óráiban is eleven. Az alapzajt túlkiabálandó, a hangszóró süvít az éterbe: "Vágányellenőrzést kérek!"

A bérletpénztárba néhány perce beülő helyettes unottan szolgál ki. Tájékoztatót mellékel a jövő havi trendről: a diákigazolvány számát kell majd bediktálnom. Ezt már a múlt hónapban is mondták, most is adhatom, ha kívánja. De nem, ez még a "régi" szelvény.

Percekkel később elérkezem a rongyos lépcsőhöz, ahol kifordulásra hajlamos térdeimmel a lebotorkálás igen kockázatos. De lám, ha a száz perces hazautat felezném, akkor kénytelen vagyok ilyen veszélyekkel megküzdeni.

Egy férfi ügyetlenkedik mögöttem olyan lármával, hogy muszáj volt hátrafordulnom. Nem volt nála más, csak egy vékony mappa. Kék ing, fehér rövid nadrág, nagy pocak, sete-suta léptek. Hogy tud ekkora zajt csapni? Dünnyögése néhol felerősödik, nehéz volt eldönteni, hogy belső monológba hallgatózom, avagy hozzám beszél. Persze máshoz is szövegelhetett, de akkor az illető egészen biztosan távol volt. Jó távol.

Megelőzött, miközben ámélkodtam figuráján. Őszinte leszek, azt latolgattam, vajha egészséges-e. Ahogy leszerencsétlenkedte magát, célirányosan megszólította a padon várakozó két fiatalt:

- Milyen vonat jön most? - Immáron nem egyedül néztem rá nagyon bambán. - Milyen vonatra várnak? Személy vonat jön, vagy Intercity? Kék, vagy másmilyen színű?

A megrökönyödés nem hagyott alább. Egyre arrogánsabb lett, talán túlzottan átélte szerepkörét. A fiatalok nem igazán találtak szavakat a döbbenetük közt. Elhaladva mellette még mindig kétségeim voltak a pasit illetően. Mérgeszöld lapos dossziéja erősen elütött világos, abszolút jól ápolt ruházatától. Fehér cipő, zokni, rövid nadrág, kék ing.

- Csak azért kérdem, mert a menetrendet el sem tudták olvasni a váróteremben.

Kidülledt a szemem. Hogy ez milyen pimasz! Szinte éreztem ujjaim fintorát. Az a jellegzetes kék ing. Bevezetésekor durva, test-ellenes anyaga nagy felháborodást keltett. Nem izzadnak bele (így a hivatal védekezése), csak alá kell öltözni, mert szúr. (Nyáron ez szupi lehet.) Ám a mintázata kellemes színével valóban egyenruhába öltöztette a buszsofőröket. Ilyen ingje kívülállónak nincs...  Egy fekete egyengöncöt takaró biztonsági mellény mellett is elsétáltam. Elismerem, még hosszú a reakció-időm néhány agysokk után, de örülök, hogy épségben vagyok.

BKV-ellenőr! - sikított a bensőm.

Megálltam, visszafordultam. Lecsekkoltam a helyzetet. A köpni-nyelni nem tudó párocskát, akik talán szintén az épelméjűség tünetvesztéseit latolgatták. A magában ácsorgó biztonsági őrt négy méterrel arrébb. S azt a jellegzetes kék inget a méregzöld aktácska mögött.

- Olyan vonat jön, ami itt áll bent - mutat balra a kék monstrumra -, vagy másfajta? - erősködött kitartóan.

Budapest területén a vonaton utazók BKV-használati jogcím megléte esetén [na, szépen mondtam?] bírság-mentesen közlekedhetnek. A jogosultságot - eleddig - a MÁV helyi alkalmazottai (értsd: kalauzok) ellenőrizték. A Budapest tömegközlekedéséért felelős "BKV" (hadd ne mondjam pillanatnyilag aktuális nevét, hátha az olvasás idejére már át is keresztelték) a saját járművein szűrte ki - eleddig - a jogosulatlan járműhasználatot.

A férfi goromba hangja elmorzsolódott a még gyógyulgató fejemben frissen őrölt információk közt. Meleg van, nem kérdés. Csak a kobakomat ráztam. Visszafordultam torony iránt, s szokásom szerint előre mentem. A túlvégen - hogy, s hogy nem - egy másik 'mellényesbe' botlottam. Ő utóbb a vonat első kocsijába masírozott, ámbátor ott is felszállhatott volna. Émelygős hangulatomban a padra tanyáztam, még várni kell. Addig is bámészkodtam. Az ürge még más emberekbe is belekötött, olykor úgy felemelve hangját, hogy hallani véltem a peron másik végében.

Végül megérkezett, amit vártunk. Személy vonat. Kék, hosszanti piros csíkkal az oldalán. Ahogy számítottam. Pedig nem olvastam el a menetrendet. Frissen kifizetett bérletem érvényes rá. No, persze csak diákigazolvánnyal, de az is nálam van, természetesen. Még ha a pénztáros nem is kérte a számát.

Új szelek fújnak. Új világra ébred gyönyörű hazánk.

"Vágányellenőrzést kérek!"