Különleges könyvtári szolgáltatás

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű épületben lakik a Kálvin térnél. Kívül-belül briliáns, a művelődés méltó helyszíne. A könyvek, hang- és videófelvételek használata és kölcsönzése mellett terembérlettel is szolgál, sőt...

Az átszerveződések során megüresedett ingatlanjait egészen korrekt áron kínálja bérletre. Lássuk a ma aktuális lehetőségeket:

VIII. kerület, Ötpacsirta u. 4. 1.170.960 Ft/hó egy két szinten elterülő 380 nm-es, nívós rész portaszolgálattal és takarítással (az üzemeltetési költség majdnem a negyede a bérleti díjnak).

VIII. kerület, Kálvária tér 13. 95.139 Ft/hó egy önálló bejárattal rendelkező, 99 nm-es földszinti, illetve harmadrészben pincehelyiség.

IX. kerület, Börzsöny u. 13.  240.240 Ft/hó, szintén külön bejáratú, 168 nm-es földszinti ingatlan.

IX. kerület, Közraktár u. 34..majdnem havi 480 ezer forintért egy 268 nm-es iroda, különálló, de nem utcai, hanem udvari bejárattal, kifejezetten alkalmas előadások, konferenciák, oktatások szervezésére.

XIII. kerület, Tomori köz 5-7. ~102 ezerért havonta egy 76 négyzetméteres földszinti iroda, utcai bejárattal.

XIV. kerület, Ilka u. 36. 121 négyzetméteres iroda, utcai bejárattal, szintén földszinti, havi 176 ezerért.

XXI. kerület, Rakéta u. 24. 77.427 Ft havonta egy 121 négyzetméteres, lakóház földszintjének külön bejáratú irodája.

Ismerve a pesti bérlemények skáláját, ezek valóban figyelemfelkeltő ajánlatok. És olvasni... még mindig öröm! :)

Ja, és könyvtárosi, illetve főkönyvi könyvelői állás üresedett meg náluk, a szóra kattintva a hirdetésekhez juthatunk.

Anyaság

Nem a legnemesebb feladat az agyoncivilizált társadalmakban. Sem. Hiszen anyának lenni "nem munka". Ezzel sok olyan nő szembesül, aki már túl van a nevelés legjaván, s immáron késznek érzi magát a "polgári" állásra is.

Egyfelől férje szólongat ki fejéből - kivételesen őszintén -, s döngöli önérzetét a betonba:

- Mit csináltál eddig?

- Mindent... a gyerekek körül.

- Ne röhögtess! Mégis mit?

- Tisztán tartottam őket és az otthonunkat, neveltem, tanítottam, szeretgettem őket. Nem mellesleg téged is...

- Ez nem munka, asszony - röhög arrogánsan a ház ura -, ez A kötelességed!

Majd hetekig hallgathatja, milyen rosszul látta el mindig is a háztartást, mennyire nem tudott főzni, míg az anyós meg nem tanította (mert még ezt sem otthonról hozta az ifjú ara), s a gyerekek rendetlen tanfelszerelése is visszatérő téma.

Másfelől a munkáltatók is alulfizetik az asszonyokat, bár ehhez elég a nőneműség, az anyaság nem kritérium. A nőmozgalmak éppen ezen diszkrimináció ellen szerveződnek, egyre több eredményt szülve az egyenjogúságnak. (Megjegyzem, a meleg-felvonulások manapság népszerűbbek...) Sajnálatos tény, de ma Magyarországon egy másfél évtizeden túlmutató anyai szerepkör [♥ szép is a nagycsalád ♥] több fizetési sávval való lejjebb sorolást jelent az állami szférában, legalábbis - groteszk módon épp - az igazságszolgáltatásban egészen bizonyosan. (Tény, nem fikció.) Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem tud az úgy nevezett kereskedelmi szférába átnyergelni, akkor a nyugdíja is 15-20 százalékkal alacsonyabb lesz azokéhoz képest, akik a gyereknevelést másra átruházva az irodába siettek évekkel korábban, ugyanazon terület viszonylatában. (Vagyis az összehasonlítás azonos munkakörülményekre vonatkozik nagycsaládos, vagy "csak" 1-2 gyermekes anya esetében.)

Így tehát anyának lenni ..... bűn. Másképp nem járna érte büntetés.

Természetesen kivétel mindenben akad.


Ázsia és általában a "fejlődő" nációk mindezt másként értékelik. Bár a jogfejlődés hozzájuk is elért, szükség is volt rá a brutalitások visszaszorításáért, ám vallási besorolástól függetlenül az anya a következő nemzedék záloga, ezért becsülendő. Ott még él a hazánkban már elavult rendszer, miszerint az anya munkahelye a család, ezért a férfi jövedelmét ahhoz igazítják. A modern szelek persze ott is eltekerték a fiatalság irányjelzőjét. Többet, jobbat vágynak, s ha a születést késleltetik, rendesen megszedhetik magukat. Hisz a férfi bér a családfenntartáshoz igazított, a lány fizetése bónusz. (Ezen logikában viszont ő nem a valódi feladatát látja el.)

Ezt a láncot a végtelenségig lehet a spiráljában követni, szociológusok értékelik a begyűjtött infókat. Nem haszontalan tudomány. Csak elkanyarodtunk... :)

Egy pakisztáni fiatalemberrel beszélgettem a napokban. Esete kísértetiesen hasonlít egy korábban megismert sztorihoz. És másikhoz. És még...
Édesapja pár éve meghalt, s az ő kultúrájukban a nők elzárt kincsek. (Ez a túlzott szigor már területenként kezd lazulni.) A férfiak alapvető feladata a nőkről és gyerekekről való anyagi gondoskodás. Ő arab országban tudott munkát vállalni. Névtelenül, de hadd súgjak számokat, és tessék figyelni:
a) az arányokat - kivetítve saját élethelyzetünkre;
b) a véleményét.
Nagyon tanulságos az elkényeztetett, túlcivilizált (?) urakra nézve. De a hölgyekről is szögezzük le: ott tudják, hol a helyük.

"Z." nettó négyszáz dollárt keres. Otthon állástalan lenne. Édesanyja, egy fiú és egy nőtestvére otthon van, apjuk elhunyt. "Z." a saját ellátására 75 dollárt emészt fel. A "maradék" 325 dollárt hazaküldi édesanyjának! (Nem ámítás: ez 4,3-szer 75, s három személy van otthon.)

Ezek után a rosszmájúak megjegyzése: "Hát tudod, ki...!", "a szerencsétlen", "Milyen elege lehet...", satöbbi.

Beszélgetésünk folytatódott:
- Dolgozik az anyukád?
A chat-ablakon át a távolság összezavarja az üzeneteket. Ugye, ismerős a keresztbe beszélgetés? Így e:
- Mennyi a fizetése? [Itt még nem lepleződött le a fenti utalás.]
- Igen.
- Mennyi?
- Dolgozik.
- Mi a foglalkozása?
- Ő vezeti a háztartást, takarít, főz, a gyerekekkel foglalkozik, kiszolgálja a család férfi tagjait. Nagyon keményen dolgozik.

Ez a foglalkozása!

Más világ. Kissé... civilizálatlan... Nemde?

Ez egy hosszú kávé lett. Vitát nyitottam, s várom a kommenteket.


Kép forrása: 1,000,000 free pic

A success story

Japan-Guide.com

“www.japan-guide.com is an online travel and sightseeing guide for Japan. I started the site in 1996, purely as a hobby. Japan really interested me, but I didn’t like the way it was being portrayed in the media. So I started my own site, free of stereotypes – just Japan as it is. When I lost my job in 2001, I got the motivation to turn the site into a full-time business. After moving to Japan in 2003 and still struggling, I gave AdSense a try, and it really helped my business take a big step forward.

I was amazed at how well it performed compared to other ad networks. The income has allowed me to hire extra people, and we now register about one million unique visitors a month. Over time, AdSense has become easier to use, and the new tools to control ads and ad types have been great. Revenue from AdSense has allowed me to concentrate fully on developing the travel section of the site. And consequently it’s grown from just a few pages into the 1,000-page guide it is today!”

Stefan Schauwecker, Company president

Gunma Prefecture, Japan

Túlcsapolt bérek

A munkaerőpiac érzékeny műszer. A munkáltató gyakran nem kap közvetlen visszajelzést az elégedettségről, mert - valljuk be - többnyire ilyesmiről szó sincs. (Ma Magyarországon kevés munkavállaló tartja korrektnek a munkaadóját.) Ilyenkor bizony más úton-módon kell az információk birtokába jutnia.

Egyik lehetséges mód, ha besúgót állít egy vezető posztba. Sokan nyúlnak ehhez az eszközhöz, s ennek törvénytelen formájához, miszerint az emberek facebook, twitter és egyéb közösségi oldalán kutatnak akár álnéven is. Ezt a módszert a végrehajtók, vagy (főleg macerás válásnál) egymással perben álló felek is szeretik használni. Óvatosan tehát a dicsekedéssel, mert hamar elvész, amire eddig oly büszkék voltunk.

Emberségesebb megoldás, de kevesen választják, hogy a munkaerő cserélődéséből vonnak le következtetéseket. Arról jutott ez eszembe, hogy épp egy olyan cég, amely eddig fittyet hányt a robotolókra, felfigyelt arra, hogy a munkások csupán néhány hétig maradnak meg. Az illetékes vezető körbe járt hát a műszakokban, és konkrét kérdést szegezett a dolgozókhoz (személyesen):

- Mennyi fizetést kapsz kézbe?

Ezt összevetette azzal a ténnyel, hogy ő mint megrendelő mit fizet a munkaerő-közvetítőnek, és bizony ledöbbent a különbségen.

Hogy változást ez eredményez-e, és ha igen, mégis mikor, arra most még korai lenne válaszolni. Minden esetre önmagában az, hogy helyesen felmérte, valami nagyon nincs rendben, első lépésnek nem rossz. (Bár lassú.)

Vajon kiiktatja a közbenső szereplőt, a közvetítőt? Van más járható út? Milyen többletköltséget jelenthet számára, ha személyügyi irodistá(ka)t kell foglalkoztatnia? Van mérleg? Van kedvezőbb megoldás?