A következő címkéjű bejegyzések mutatása: város. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: város. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 30., szombat

Lomfészek

A városiasodás egy jobb élet ígéretével évezredekkel ezelőtt jött divatba. Formálta az élőhelyet, transzferálta a nyersanyagot, s hulladékot termelt. Mind buzgóbban.

A szemét eleivel nem volt annyira zavaró, hogy félre kelljen tolni. Később szartak rá. (párdon, és / de szó szerint) Majd felismerve a ragályok forrását benne, gyűjtőrendszer alakult. A modern világ a szelektálásból tanult, a gazdasági érdekek pedig a környezetvédelmi propagandába bújtatják az újrahasznosítás bő levét.

A lomtalanítás nagy találmány! Lehetőség a kicsiknek kaparászni és magot nyerni (amíg kulturált formában zajlik, értékelendő), ugyanakkor a nagyok megforgathatják tőkéjüket anélkül, hogy többletköltségük keletkezne: a szemétszállítás díjmentesen házhoz jön. Igaz, évente csak egyszer.

A szemét tárolása azonban nem csak háztartási szinten problematikus. Városi méretekben még kényesebb kérdés. De ímhol a tudomány, ami mindig a polgárság szolgálatába áll: mindenevő gépek, melyek felgyorsítják a takarítást, jelentősen csökkentik a tárolás és feldolgozás anyagi terheit, sőt a fertőzésveszélyt is. 


Ez ugyan háttérbe szorítja a szemezgetést a rászorulóknak, ezért nekik még leleményesebbnek, s fürgébbnek kell lenni, mégis a köz érdeke ezek bevezetése minél több lakóövezetben, hiszen a természetvédelmi területekre, a település-széli kiserdőkbe kiöntött lomhalmok is csökkennek. Budapesten már ilyen belsővel rendelkeznek a lomisautók, így a korábban két-három napig tartó lapátolást ma már néhány óra alatt lezavarják. S bár általában szeretünk nosztalgiázni, azért a kukásautó elhúzódó csörömpölése (és a munkások kísérő kiabálása) talán mégsem a visszavágyott emlékek közé tartozik. Ezen szolgáltatás által pedig tíz év alatt a szemét minősége is óriásit változott: mind többen tudták otthonukat megszépíteni, s a lom elfogyott!

2016. április 1., péntek

BKV kontra K. Utas

Némely forráscikk ugyan régi, ám a hasznos és megszívlelendő tanácsok ma is aktuálisak. Kiemeltem a lényeget.

A BKV ellenőrök a bliccelők igazoltatására nem jogosultak, az okmányaink átadására nem kötelezhetnek, csak nyilatkozatot kérhetnek az adatainkról (a szó elszáll...), mivel a jegy ellenőrzésekor nem minősülnek közfeladatot ellátó személynek. Ez a jogállás csak büntetőjogi ügyekben (pl. garázdaság, gyilkosság, rablás, verekedés esetén) illeti meg őket. (védelem) Na, ilyenkor tűnik el a nagy mellényük! (Ahogy az üzletszabályzatuk fogalmaz: ilyen esetekben a BKV a károkért még abban az esetben sem felel, ha a biztonsági szolgálat jelenlétében történt! Mint a kamaszok... jogaik vannak, kötelességeik nem.)

Az adatok begyűjtésére rendőri intézkedés kérhető, ám a rendőr megérkezéséig sem tarthatja fel az utast (személyi szabadság megsértése). Főleg pedig: nem érhet hozzá, nem lökdösheti stb. A rendőri intézkedéskor begyűjtött adatok a rendőrkapitányságra futnak be, onnan kérheti ki a BKV 8 (nyolc!) napon belül, amiről az igazoltatott személyt a rendőrség értesíti. Ha ezt a határidőt elmulasztotta, az igazoltatott adatait meg KELL semmisíteni. Ez perdöntő lehet, ám hivatkozni kell erre a védekezésnél!

A büntetés behajthatósága számokban: 2002-ben egymillió jegy nélküli utast rögzítettek, de csak havi kb. ezer személy ellen indítottak bírósági eljárást a pótdíj elmaradása miatt. Ennek az elévülési ideje egy év a büntetéstől a fizetési felszólításig (amit át KELL venni, különben a védekezés lehetőségétől fosztjuk meg magunkat!), amit perben szintén figyelni kell. Lásd 2015 félidejében 2012-es bírságokat peresítettek, 120 ezret! Mindazáltal a pótdíjakból csupán (fentiek alapján csupán) 500 millió forint folyt be, ami az egymillió emberre kivetítve ötszáz forint per fő, holott a pótdíj helyszíni bírság esetén akkor talán 6.000 forint volt. Az ötszáz forint pedig még a perköltséget sem fedezi! És hányan vannak, akik el sem mennek a tárgyalásra, mert "kit érdekel", s ez esetben a független bíró hozzáállásán múlik, hogy a lekésett határidők miatt elutasít-e egy BKV-keresetet, vagy figyelmen kívül hagyja-e az infót, lévén, hogy az alperes nem hivatkozott rá. (Miért nem jelent meg a tárgyaláson?!)


Természetesen a bliccelés HELYTELEN, ugyanakkor az aránytalanul drága magyar tömegközlekedés okán, sajnálattal, olykor nélkülözhetetlen. Sokaknak a bérlet ára a levonások és letiltások után megmaradt havi nettó (kézzel fogható, vagyis ténylegesen elkölthető) jövedelmüknek akár a 20%-a, ami brutális, tekintve, hogy ezért milyen szolgáltatás jár(na), s tekintve, hogy szerencsétleneknek még enni és lakni is illenék...

A rendőrség szóvivője szerint a szolgáltató "gondja", hogy a bliccelést miként védi ki, de például úgy, hogy jegy nélkül fel sem szállhat a K. Utas (K, mint k... kedves. ☺), lásd metró vagy első ajtós felszállási rendszer. De akárhogy is, még mielőtt nagyon aggódnánk a szolgáltató védtelenségéért, valljuk be, a törvénytelen perindítások elkedvetlenítették a sajnálkozókat is.

Ami pedig végképp bicskanyitogató: az álcázási módok. Csak idén (március utolsó napja van) láttam már csöves öregurat, ifjú szerelmes párocskát, sőt óriás túrabatyuval, oldalzsebbe dugott kerékpáros flaskával a buszra lépő ellenőrt is. Aki azzal ámítja magát, hogy a járműre karszalaggal kell felszállniuk... nos, én ilyesmit nem láttam az alább megjelölt forrásanyagban. A szabályzatuk szerint a jegyellenőrzés ELŐTT kell az ismertetőjegyeket láthatóvá tenni. (Tehát nem aközben, mikor felém fordul, hanem már előtte, viszont nem is a buszra szállás előtt.) Az átlagos halandó számára pedig ünnepnek nyilvánított napok kifejezetten kedvelt munkarendbe sorakoztatják a kaméleonokat! 

Ugyancsak a belső utasításuk tartalmazza a jármű megszállására vonatkozóan (amikor is erődemonstrációként "bakancsos" közterület felügyelőkkel felvértezve megfojtják az utasokat súlyos jelenlétükkel), hogy feladatuk az ajtónállás a felszálláskor (!), vagyis annak megakadályozása, hogy érvényes jegy nélkül a jármű használatát megkezdhesse K. Utas.
Tegye fel a kezét, aki nem ezt tapasztalta. Opsz! Kezeket le, és inkább az tegye fel a kezét, aki szerint valóban így működik a gépezet. Hm. Nincs nagy tolongás.

De ha kell még rökönyödésre ok: állítólag bármikor megállíthatják a járatot, és átmenetileg megtilthatják az ajtónyitást az ellenőrzés kedvéért. Mert ugye testileg nem tartóztathatják fel a bliccelőt, aki nem hajlandó azonosítani magát (csak udvariasan verbálisan), de hát ők hozzánk sem érnek, midőn áll a busz a rendőrség megérkezéséig. Ennek olyan személyes szabadság megsértésű szaga van az én olvasatomban.

Változatlanul áll a régi bölcselet: jobb félni, mint megijedni. Akinek ez nem ételmegvonás, igenis váltson menetjegyet! Jobb a békesség.


Források:
kép: bkv weboldala

2014. augusztus 5., kedd

Jakarta vs Hungary

Indonesia is a huge country with thousands of islands in the South-East Asia.
Jakarta is the capital of Republic of Indonesia.

Hungary is a small country in Central Europe, its capital is Budapest.

Both of them are very beautiful and lovely tourism destination, have big and interesting history, and we can discover the fantastic places.


How interesting: territory of Jakarta is slightly larger than Budapest (20 %), but population of Jakarta is greater than the whole country of Hungarians.



2014. július 31., csütörtök

Lace-town (Csipkeváros)

Streets of Warsaw (Poland) decorated by many huge lace. The unique works represent a new design which really transform the ambience of the shabby streets. But the artist, NeSpoon is widely travelled and left the traces of hand on the smaller decoration. NeSpoon conjures atmosphere of legacy of passing. Real attraction!



hungarian

Varsó utcáit (Lengyelország) hatalmas csipkék díszítik. A különleges alkotások egy új dizájnt képviselnek, melyek igazán átformálják a rongyos utcák környezetét. De a művész, NeSpoon világot járt, s keze nyomát kisebb dekorációkban is otthagyta. Hangulatot varázsol az elmúlás hagyatékába. Igazi látványosság!

Lace-town
Works of NeSpoon