A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anya. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 24., szerda

Ötös ikrek :)

A majd' három milliós lakosú Surabaya Indonézia második legnagyobb városa, a világ talán legzsúfoltabb szigete, Jáva keleti partján. Nagy ott most az izgalom, nevet "keresnek" az apróságoknak. Június 19-én kétpetéjű ötösikrek születtek a Dr. Soetomo Kórházban, egy fiúcska és négy leány.


A szülők programja a Termékenységi Klinikán még októberben elkezdődött öt évi hiábavaló babavárást és egy elhalt terhességet követően. A hathetes terhesség már ismertté tette a számot: ötösfogat. Természetesen császármetszéssel születtek. Születési súlyuk 1000 és 1350 gramm között van, elsőként az intenzív osztályon erősödnek, két baba állapota kielégítő.

Mivel koraszülöttek (hét hónapra érkeztek), az érési folyamatok még nem teljesedtek be. Egyiküknél szívluk van, ami még bezáródhat - az első 28 nap a leglényegesebb számukra. A teljes egészségi állapotfelmérésük hosszabb folyamat. Imatéma az apróságok, támogassuk őket!

Forrás: beritasatu.com by Antara

2015. március 30., hétfő

Anyaság

Nem a legnemesebb feladat az agyoncivilizált társadalmakban. Sem. Hiszen anyának lenni "nem munka". Ezzel sok olyan nő szembesül, aki már túl van a nevelés legjaván, s immáron késznek érzi magát a "polgári" állásra is.

Egyfelől férje szólongat ki fejéből - kivételesen őszintén -, s döngöli önérzetét a betonba:
- Mit csináltál eddig?
- Mindent... a gyerekek körül.
- Ne röhögtess! Mégis mit?
- Tisztán tartottam őket és az otthonunkat, neveltem, tanítottam, szeretgettem őket. Nem mellesleg téged is...
- Ez nem munka, asszony - röhög arrogánsan a ház ura -, ez A kötelességed!
Majd hetekig hallgathatja, milyen rosszul látta el mindig is a háztartást, mennyire nem tudott főzni, míg az anyós meg nem tanította (mert még ezt sem otthonról hozta az ifjú ara), s a gyerekek rendetlen tanfelszerelése is visszatérő téma.

Másfelől a munkáltatók is alulfizetik az asszonyokat, bár ehhez elég a nőneműség, az anyaság nem kritérium. A nőmozgalmak éppen ezen diszkrimináció ellen szerveződnek, egyre több eredményt szülve az egyenjogúságnak. (Megjegyzem, a meleg-felvonulások manapság népszerűbbek...) Sajnálatos tény, de ma Magyarországon egy másfél évtizeden túlmutató anyai szerepkör [♥ szép is a nagycsalád ] több fizetési sávval való lejjebb sorolást jelent az állami szférában, legalábbis - groteszk módon épp - az igazságszolgáltatásban egészen bizonyosan. (Tény, nem fikció.) Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem tud az úgy nevezett kereskedelmi szférába átnyergelni, akkor a nyugdíja is 15-20 százalékkal alacsonyabb lesz azokéhoz képest, akik a gyereknevelést másra átruházva az irodába siettek évekkel korábban, ugyanazon terület viszonylatában. (Vagyis az összehasonlítás azonos munkakörülményekre vonatkozik nagycsaládos, vagy "csak" 1-2 gyermekes anya esetében.)

Így tehát anyának lenni ..... bűn. Másképp nem járna érte büntetés.

Természetesen kivétel mindenben akad.


Ázsia és általában a "fejlődő" nációk mindezt másként értékelik. Bár a jogfejlődés hozzájuk is elért, szükség is volt rá a brutalitások visszaszorításáért, ám vallási besorolástól függetlenül az anya a következő nemzedék záloga, ezért becsülendő. Ott még él a hazánkban már elavult rendszer, miszerint az anya munkahelye a család, ezért a férfi jövedelmét ahhoz igazítják. A modern szelek persze ott is eltekerték a fiatalság irányjelzőjét. Többet, jobbat vágynak, s ha a születést késleltetik, rendesen megszedhetik magukat. Hisz a férfi bér a családfenntartáshoz igazított, a lány fizetése bónusz. (Ezen logikában viszont ő nem a valódi feladatát látja el.)

Ezt a láncot a végtelenségig lehet a spiráljában követni, szociológusok értékelik a begyűjtött infókat. Nem haszontalan tudomány. Csak elkanyarodtunk... :)

Egy pakisztáni fiatalemberrel beszélgettem a napokban. Esete kísértetiesen hasonlít egy korábban megismert sztorihoz. És másikhoz. És még...
Édesapja pár éve meghalt, s az ő kultúrájukban a nők elzárt kincsek. (Ez a túlzott szigor már területenként kezd lazulni.) A férfiak alapvető feladata a nőkről és gyerekekről való anyagi gondoskodás. Ő arab országban tudott munkát vállalni. Névtelenül, de hadd súgjak számokat, és tessék figyelni:
a) az arányokat - kivetítve saját élethelyzetünkre;
b) a véleményét.
Nagyon tanulságos az elkényeztetett, túlcivilizált (?) urakra nézve. De a hölgyekről is szögezzük le: ott tudják, hol a helyük.

"Z." nettó négyszáz dollárt keres. Otthon állástalan lenne. Édesanyja, egy fiú és egy nőtestvére otthon van, apjuk elhunyt. "Z." a saját ellátására 75 dollárt emészt fel. A "maradék" 325 dollárt hazaküldi édesanyjának! (Nem ámítás: ez 4,3-szer 75, s három személy van otthon.)

Ezek után a rosszmájúak megjegyzése: "Hát tudod, ki...!", "a szerencsétlen", "Milyen elege lehet...", satöbbi.

Beszélgetésünk folytatódott:
- Dolgozik az anyukád?
A chat-ablakon át a távolság összezavarja az üzeneteket. Ugye, ismerős a keresztbe beszélgetés? Így e:
- Mennyi a fizetése? [Itt még nem lepleződött le a fenti utalás.]
- Igen.
- Mennyi?
- Dolgozik.
- Mi a foglalkozása?
- Ő vezeti a háztartást, takarít, főz, a gyerekekkel foglalkozik, kiszolgálja a család férfi tagjait. Nagyon keményen dolgozik.

Ez a foglalkozása!

Más világ. Kissé... civilizálatlan... Nemde?


Ez egy hosszú kávé lett. Vitát nyitottam, s várom a kommenteket.


Kép forrása: 1,000,000 free pic