Csak kiruccantunk, ha már egyszer Budán a János Kórházban jártunk. Hiszen - ó, de szupi! - épp előtte áll meg a budapesti fogaskerekű. Amiről csupán annyi emlékem volt az "átkos" szocializmus gyermekutaztatásai révén, hogy szép erdős területen robog át. Mesés volt a Széchényi hegynél szívni friss levegőt. Zöldet, egész pontosan. A mi palotai kiserdőnk bűzös mocsár ahhoz képest, amilyen ILLAT ott ölelte körbe a hegytetőt. A park fái mögül strandzaj virgonc gyerekei üzentek a világnak.
Összehasonlíthatatlan az a zöld az itteni zölddel. Sosem hittem volna! Az a hír járja, a természet színei - amiből is nincs két egyforma - önmagában nyugtatják a lelket. Nosza, telefaltam magam. Nehezemre esett a gyors látogatásból visszalépdelni a valóságba. Hihetetlen, hogy itt van egy karnyújtásnyira, s nem élünk a lehetőséggel, pedig...
A fogaskerekű a BKV (tudom, ma épp BKK a neve, de ez bármikor változhat megint) jegyével, bérletével szabadon használható. Ennek ellenére gyakorlatilag üres volt, ha eltekintünk attól a néhány arra kószáló utastól. Hogy mennyire néhány? Lefelé mi birtokoltuk egyedül a szépen felújított kocsit. Amire csak egy dolog miatt nehezteltem - kirázta belőlem a lelket, ami odafent felfrissült. (Nem gerincműtötteknek való zötykölődés...)
Nagyon felvidította a napomat: csodálatos, tiszta ZÖLD! Erre muszáj időt szánni mindenkinek! Tessék kihasználni a bérlet adta lehetőséget, és szép Budapestünk legékesebb kincseit megcsodálni.